1. Ezért, mivel ebben a (diakóniai) szolgálatban vagyunk, amint irgalmasságot nyertünk, nem csüggedünk el, 2. hanem lemondtunk a szégyenletes dolgok takargatásáról, nem járunk fortélyoskodásban, sem nem használjuk cselvetésre Isten Igéjét, hanem a való(igaz)ság nyílt hirdetésével ajánljuk magunkat minden ember lelkiismeretének Isten jelenlétében, 3. ha pedig leplezett is a mi evangéliumunk, csak azoknak leplezett, akik elvesznek, 4. akikben e világkorszak (aion) istene megvakította a hitetlenek értelmét, nehogy felragyogjon a Krisztus dicsőségéről szóló evangéliumának fényessége, aki maga az Isten képe, 5. mert nem magunkat hirdetjük, hanem Krisztus Jézust, az Urat, magunkat pedig, mint a ti rabszolgáitokat Jézus kedvéért, 6. mivelhogy az Isten az, aki (azt) mondta: a sötétségből fény ragyogjon, Ő csillant (ragyogott) fel a mi szívünkben, hogy felragyogjon az Isten dicsőségének megismerésére a Krisztus arcán, 7. ez a kincsünk pedig cserépedényekben van, hogy az erőnek a rendkívüli nagysága az Istené legyen és ne belőlünk való, 8. amikor mindenben szorongatnak, de (zsákutcába) be nem szorítanak, két(séges)kedünk, de kétségbe nem esünk, 9. üldöznek, de cserben nem hagyatunk, földre terítenek, de el nem pusztulunk, 10. mindenkor a Jézus halálra adatását hordozzuk testünkben, azért, hogy a Jézus élete is a mi testünkben szemmel látható legyen (megnyilvánuljon), 11. mert mi, az élők, mindig a halálnak vagyunk kitéve Jézusért, azért, hogy a Jézus élete is láthatóvá legyen (megnyilvánuljon) a mi halandó (hús)testünkben. 12. Úgyhogy a halál bennünk munkálkodik, az élet pedig bennetek, 13. de a hithűségnek ugyanaz a Szelleme van bennünk, amint meg van írva: hittem, azért szóltam, mi is hiszünk, ezért is szólunk, 14. tudjuk, hogy aki életre keltette az Úr Jézust, minket is életre kelt Jézussal együtt és elébe állít (előállít), 15. mert minden értetek van, azért, hogy a kegyelem sokak által túláradó legyen, hogy minél többen hálát adjanak az Isten dicsőségére.

16. Azért nem csüggedünk el, hanem ha a külső emberünk tönkre is megy (felemésztetünk), de a belsőnk napról napra megújul, 17. mert a pillanatnyi könnyű nyomorúságunk minden mértéket felülmúló (világ)korszakra szóló (aioni) súlyú dicsőséget szerez (munkál) számunkra, 18. nehogy a láthatókra irányozzuk tekintetünket, hanem a nem láthatókra (megtekinthetőkre), mert amik láthatók, csak egy időszakra szólnak, de a nem láthatók (világ)korszakra szólóak (aioniak).