1. Eljutott pedig Derbébe és Lisztrába is és lám! volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívő (hithű) zsidó asszonynak, de görög (hellén) apának a fia, 2. akiről jó tanú(bizony)ságot tettek a Lisztrában és Ikoniumban levő testvérek. 3. Pál (azt) akarta, hogy vele együtt (útitársul) menjen és azért fogta őt, és körülmetélte a zsidókért, akik azokon a helyeken voltak, mert tudták mindnyájan, hogy az apja görög (hellén) volt. 4. Amint pedig sorra járták a városokat, meghagyták (lelkükre kötötték), hogy tartsák meg a határozatokat, amelyeket hoztak (elrendeltek) az apostolok és presbiterek (elöljárók) Jeruzsálemben. 5. A (kihívott) gyülekezetek tehát megszilárdultak a hithűségben és gyarapodtak számban napról-napra (naponként). 6. Azután pedig átmentek Frigián és Galácia területén, mert visszatartotta (eltiltotta, akadályozta) őket a Szent Szellem attól, hogy szólják az Igét, Ázsiában, 7. amikor pedig Misziába ér(kez)tek, megkísérelték (megpróbálták), hogy Bithiniába menjenek, de nem engedte (eresztette) őket a Jézus Szelleme, 8. elmentek pedig Miszia mellett és lementek Troásba 9. és egy éjszakán Pálnak látomás jelent meg (lett láthatóvá). Egy makedón férfi állt előtte és segítségét kérte és (ezt) mondta: Gyere át Makedóniába, segíts rajtunk. 10. Amint pedig e látomást látta, mindjárt rajta voltunk (igyekeztünk) mindnyájan, hogy útrakeljünk Makedóniába, megértettük (biztosak voltunk benne), hogy odahívott minket az Isten, hirdetni az örömüzenetet nekik. 11. Elhajóztunk pedig Troástól, egyenesen Szamotrákiába tartottunk, másnap pedig Neápoliszba, 12. onnan Filippibe, amely Makedónia e részének első városa, egy római település (kolónia, gyarmat). Ebben a városban pedig eltöltöttünk néhány napot. 13. A szombatok napján kimentünk a városkapun kívül egy folyó mellé, ahol gondoltuk, hogy imádkozás van és leültünk, szóltunk az egybegyűlt asszonyokhoz. 14. és egy asszony, Lidia nevű bíborárus Tiatira városából, az istentisztelő, hallgatott (figyelt). Az Úr felnyitotta a szívét, hogy odafigyeljen azokra, amiket szólt Pál.

15. Amint pedig (vízbe)bemerítkezett ő és háza(népe), meghívott minket, (ezt) mondta: ha hithűnek ítéltetek engem az Úrhoz, jertek be a házamba és maradjatok, és erővel rá is vett minket (kényszerített). 16. Történt pedig, amikor imádkozásra mentünk, hogy egy szolgálóleánnyal találkoztunk, akiben jós szellem volt, aki sok jövedelmet szerzett (hasznot hajtott) urainak jóslással 17. ez nyomonkövetve Pált és minket, kiabált, ezt mondta: Ezek az emberek a magasságos Isten rabszolgái, akik hirdetik nektek az üdvösség (a megmentés) útját. 18. Ezt pedig sok napon át tette, megneheztelt pedig Pál és hátrafordult és (ezt) mondta a szellemnek: Parancsolom neked Jézus Krisztus nevében, menj ki belőle! Ki is ment abban az órában. 19. látva pedig annak az urai, hogy odavan a keresetük remény(ség)e, megragadták Pált és Szilást, a vásártérre (piactérre) hurcolták őket az elöljárók elé, 20. és elővezették őket a hadbíróság elé, (ezt) mondták: Ezek az emberek felzavarják (megzavarják) a mi városunkat, zsidók, 21. és olyan szokásokat hirdetnek, amelyeket nincs megengedve nekünk, hogy elfogadjuk, se az, hogy megtegyük, kik rómaiak vagyunk. 22. és velük együtt rájuk támadt a tömeg és a hadbírák letépték róluk felsőruháikat, elrendelték, hogy vesszőzzék meg őket 23. sok ütést mértek rájuk, (és) börtönbe (őrizetbe) vetették, megparancsolták a börtönőrnek, hogy gondosan (biztonságban) tartsa őket. 24. Az, aki ilyen parancsot kapott, a belső börtönbe vetette őket, és lábaikat beleszorította a (fa)kalodába. 25. Éjféltájban pedig Pál és Szilás imádkoztak és dicséretet (dicséneket) énekeltek az Istennek, a foglyok pedig hallgatták őket. 26. de hirtelen nagy földrengés lett, úgyhogy meginogtak a börtön alapfalai, felnyíltak pedig tüstént az ajtók mind és mindnyájuknak a bilincsei lehullottak. 27. Felriadt pedig álmából a börtönőr és meglátta, hogy a börtön ajtai tárva-nyitva vannak, kihúzta (kivonta) harcikardját, szándékában állt megölni magát, mert azt gondolta, megszöktek (kimenekültek) a foglyok. 28. Pál pedig rákiáltott, nagy hangon (fenszóval) ezt mondta: nehogy valami rosszat tégy magadban, mert mind(nyájan) itt vagyunk!