1. Ezt mondta pedig a főpap: vajon ezek így vannak-e? 2. Ő pedig szólt: férfiak, testvérek és atyák, halljátok meg! A dicsőség Istene megjelent atyánknak Ábrahámnak, amikor Mezopotámiában volt, mielőtt Háránban lakott, 3. és így szólt hozzá: menj ki a földedből és rokonságod közül és jer ide arra a földre, amelyet neked mutatok. 4. akkor kiment Káldea földjéről, letelepedett Háránban és onnan, atyja (el)halál(ozás)a után áttelepítette őt erre a földre, amelyen ti most laktok, 5. és nem adott neki sorsrész(esedés)t egy talpalatnyi földet sem, és megígérte, hogy neki adja azt birtokul és az ő magvának (utódjának) ő utána, bár nem volt neki gyermeke. 6. de így szólt az Isten, hogy magva (utóda) jövevény lesz idegen földön és rabszolgaságba vetik és sanyargatják őket négyszáz esztendeig, 7. és a nemzetet, amelynek rabszolgái lesznek, én megítélem - mondta az Isten -, és ezek után kijönnek (kivonulnak) és papilag szolgálnak nekem ezen a helyen 8. és adta nekik a körülmetélés szövetségét és ezután nemzette Izsákot és körülmetélte őt a nyolcadik napon, és Izsák Jákobot, és Jákob a tizenkét pátriárkát 9. és a pátriárkák irigységből Józsefet eladták Egyiptomba, de az Isten vele volt, 10. és kiragadta (kiemelte) minden nyomorúságából és adott neki kegyelmet és bölcsességet a fáraó, Egyiptom királya előtt és megtette (állította) őt kormányzóul Egyiptom és az egész háza (udvara) fölé, 11. jött pedig éh(in)ség az egész Egyiptomra és Kánaánra és nagy nyomorúság és nem találtak élelmet a mi atyáink, 12. amikor pedig Jákob meghallotta, hogy Egyiptomban van gabona, elküldötte atyáinkat először, 13. és a második alkalommal megismertette magát József a testvéreivel és nyilvánvalóvá (ismeretessé) lett a fáraó számára József nemzetsége 14. és József érteküldve pedig magához hivatta Jákobot az ő atyját és egész rokonságát (össznemzetségét), hetvenöt lelket 15. és lement Jákob Egyiptomba és meghalt és atyáink is. 16. És nyugalomra helyezték őket Sikembe és (el)helyezték abba a sírboltba, amelyet Ábrahám ezüst(pénz)áron vásárolt meg Emmór fiaitól Sikemben.

17. Amikor pedig elközeledett az ígéret ideje, amelyet Isten megmondott Ábrahámnak, megnövekedett a nép és elsokasodott (megszaporodott) Egyiptomban, 18. míg másféle király támadt (lépett fel) Egyiptomban, aki nem ismerte Józsefet, 19. ez álnokul bánt nemzetségünkkel (lebecsülte bölcsességét), rosszul kezelte atyáinkat, kényszerítette, hogy tegyék ki csecsemőiket, nehogy életben maradjanak. 20. Ebben az időszakban lett meg Mózes, aki tetszett az Istennek, akit három hónapig az atyja házánál neveltek. 21. Amikor pedig kitették, a fáraó lánya magához vette és fölnevelte, mint saját fiát, 22. és oktatást nyert Mózes az egyiptomiak minden bölcsességére és hatalma volt szóban és tettben egyaránt. 23. Amikor pedig betöltötte negyvenéves (élet)idejét, feltámadt szívében, hogy meglátogatja testvéreit, az Izrael fiait, 24. és amikor meglátta (észrevette), hogy egyikkel igazságtalanul bántak (bántalmazták), védelmére kelt és bosszút állt azért, akit bántalmaztak: agyonütötte az egyiptomit. 25. Azt gondolta, hogy a testvérei megértik, hogy az Isten az ő keze által ad megmentést nekik, de azok nem értették meg. 26. Másnap akkor jelent meg náluk, amikor verekedtek és össze akarta őket békíteni (intette őket a békére), ezt mondta: férfiak, testvérek vagytok, mi(ér)t bántjátok egymást? 27. de az, aki bántalmazta társát, eltaszította őt, azt mondta: ki tett téged (ki állított) elöljáróvá (vezérré) és igazságtevő bíróvá mirajtunk? 28. Tán engem is meg akarsz ölni, mint ahogyan megölted tegnap az egyiptomit? 29. elmenekült pedig Mózes e szóra és jövevény lett Madián földjén, ahol két fia (szü)le(te)tt 30. és negyven esztendő elteltével megjelent neki a Sinai hegy pusztájában egy angyal egy csipkebokor (tövisbokor) tűzlángjában. 31. Mózes pedig amikor látta, elcsodálkozott a látványon, amikor pedig odament, hogy szemügyre vegye, az Úr hangja szólt hozzá: 32. Én vagyok a te atyáidnak Istene, az Ábrahám és Izsák és Jákob Istene. Megrémült (rémült lett) pedig Mózes, nem mer(észel)t odanézni. 33. Ezt mondta pedig neki az Úr: Old(oz)d le a lábaid saruit, mert a hely, amelyen állsz, szent föld.