1 Monda pedig a főpap: Vajon így vannak-é hát ezek? 2 Ő pedig monda: Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában volt, minekelőtte Háránban lakott, 3 És monda néki: Menj ki a te földedről és a te nemzetséged közül, és menj arra a földre, amelyet mutatok néked. 4 Akkor kimenvén a Káldeusok földjéről, lakozott Háránban: és onnét, minekutána meghalt az ő atyja, kihozta őt e földre, amelyen ti most laktok: 5 És nem adott néki abban örökségül egy talpalatnyit sem, de azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul és az ő magvának őutána, holott nem volt néki gyermeke. 6 Szólt pedig az Isten akképpen, hogy az ő magva jövevény lészen idegen földön, és szolgálat alá vetik azt, és nyomorgatják, négyszáz esztendeig. 7 De azt a népet, melynek szolgálnak, én megítélem, monda az Isten: és ezek után kijönnek, és szolgálnak nékem e helyen. 8 És adta néki a körülmetélés szövetségét: és így Ábrahám nemzé Izsákot, és körülmetélé őt nyolcadnapon; és Izsák Jákóbot, és Jákób a tizenkét pátriárkát. 9 A pátriárkák pedig irigységből eladták Józsefet Egyiptomba; de Isten vele volt, 10 És megszabadította őt minden nyomorúságából, és adott néki kedvességet és bölcsességet a fáraó előtt, Egyiptom királya előtt, ki őt Egyiptom fölé és az ő egész háza fölé kormányzóul helyezte. 11 Következék pedig éhség Egyiptom és Kánaán egész földjére, és nagy nyomorúság; és nem találnak vala eledelt a mi atyáink. 12 Mikor pedig meghallotta Jákób, hogy Egyiptomban van gabona, elküldé először a mi atyáinkat. 13 És második alkalommal fölismerték Józsefet testvérei, és a fáraó megtudta a József nemzetségét. 14 És József elküldvén, magához hivatta az ő atyját, Jákóbot, és egész hetvenöt főből álló nemzetségét. 15 Lement azért Jákób Egyiptomba, és meghalt ő és a mi atyáink; 16 És elvitetének Sikembe, és helyeztetének a sírba, melyet Ábrahám vett ezüstpénzen, Hámornak, a Sikem atyjának fiaitól. 17 Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje, melyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak, megnevekedék a nép és megsokasodék Egyiptomban,

18 Mindaddig, mígnem más király támada, ki nem ismeri vala Józsefet. 19 Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánva nyomorgatta a mi atyáinkat, hogy magzataikat kitétesse, hogy életben ne maradjanak. 20 Akkor születék Mózes, és ékes volt az Isten előtt. Ez három hónapig atyja házában tartaték. 21 Mikor pedig kitétetett, a fáraó leánya felvevé, és felnevelé őt a saját fia gyanánt. 22 És Mózes taníttaték az egyiptomiak minden bölcsességére; és hatalmas volt beszédben és cselekedetben. 23 Mikor pedig negyvenéves kora betölt, vágy támadt szívében, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izrael fiait. 24 És mikor látta, hogy egyik bántalommal illettetik, megoltalmazá, és az egyiptomi embert megölvén, bosszút álla azért, akit bántalmaztak. 25 És azt gondolá, hogy az ő atyjafiai megértik, hogy az Isten az ő keze által ád nékik szabadulást; de azok nem értették meg. 26 Másnap meg olyankor jelent meg köztük, mikor összevesztek, és inté őket békességre, mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti; miért illetitek egymást bosszúsággal? 27 De az, aki felebarátját bántalmazta, elutasítá őt magától, mondván: Kicsoda tett téged fejedelemmé és bíróvá felettünk? 28 Csak nem akarsz engem is megölni, miképpen megöléd tegnap az egyiptomit? 29 E beszédre aztán Mózes elfuta, és jövevény lett a Midián földjén, ahol két fia születék. 30 És negyven esztendő elteltével az Úrnak angyala megjelenék néki a Sínai hegy pusztájában csipkebokornak tüzes lángjában. 31 Mózes pedig mikor meglátta, elcsodálkozék a látáson. Mikor pedig odaméne, hogy megszemlélje, lőn az Úrnak szava hozzá: 32 Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene. Mózes pedig megrémülvén, nem meré megnézni. 33 Az Úr pedig monda néki: Oldozd le sarudat lábaidról; mert a hely, amelyen állsz, szent föld. 34 Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, mely Egyiptomban van, és az ő fohászkodásukat meghallgattam, és azért szállottam le, hogy őket megszabadítsam; most azért jöjj, elküldelek téged Egyiptomba.