1 Azokban a napokban pedig, mikor a tanítványok sokasodának, a görög zsidók közt panaszkodás támada a héberek ellen, hogy az őközülük való özvegyasszonyok mellőztetnek a mindennapi szolgálatban. 2 Annakokáért a tizenkettő egybegyűjtvén a tanítványok sokaságát, mondának: Nem helyes, hogy mi az Isten Igéjét elhagyjuk és az asztalok körül szolgáljunk. 3 Válasszatok azért, atyámfiai, hét férfiút közületek, kiknek jó bizonyságuk van, kik Szent Szellemmel és bölcsességgel teljesek, kiket erre a foglalatosságra beállítsunk. 4 Mi pedig foglalatosok maradunk az imádkozásban és az igehirdetés szolgálatában. 5 És tetszék e beszéd az egész sokaságnak: és kiválaszták Istvánt, ki hittel és Szent Szellemmel teljes férfiú volt, Fülöpöt, Prokhórust, Nikánórt, Timónt, Párménást és Nikolaust, ki Antiókhiából való prozelita volt; 6 Kiket állítottak az apostolok elébe; és miután imádkoztak, kezeiket reájuk veték. 7 És az Isten Igéje növekedék; és sokasodék nagyon a tanítványok száma Jeruzsálemben; és a papok közül is nagyon sokan követték a hitet. 8 István pedig teljes lévén hittel és erővel, nagy csodákat és jeleket cselekszik vala a nép között. 9 Előálltak azonban néhányan a szabadosok, ciréneiek és alexandriaiak zsinagógájából, valamint néhányan a ciliciaiak és ázsiaiak közül, és vitatkoztak Istvánnal. 10 De nem állhattak ellene a bölcsességnek és a Szellemnek, mely által szól vala. 11 Akkor felbujtottak valami embereket, kik mondának: Hallottuk őt káromló beszédeket szólni Mózes ellen és az Isten ellen. 12 És felzendíték a népet, a véneket és az írástudókat; és rárohanván, magukkal ragadták őt, és a tanács elé vitték; 13 És hamis tanúkat állítottak elő, kik mondának: Ez az ember nem szűnik meg káromló beszédeket szólni e szent hely ellen és a törvény ellen: 14 Mert hallottuk, amint azt mondá, hogy az a názáreti Jézus ezt a helyet lerombolja, és megváltoztatja a szokásokat, amelyeket Mózes hagyott ránk. 15 És szemeiket reávetvén a tanácsban ülők mindnyájan, olyannak látták az ő orcáját, mint egy angyalnak orcáját.