1. Az idő tájt a tanítványok számának gyarapodtával, a görögül beszélő zsidók között zúgolódás támadt a héberek ellen, hogy a közülük való özvegyasszonyokat elhanyagolják a mindennapi szeretetszolgálatnál. 2. Ezért a tizenkettő összegyűjtötte a tanítványok seregét és így szólt: Nem helyes, ha mi az Isten igéjét elhanyagoljuk az asztalok körüli szolgálatért. 3. Válasszatok azért atyámfiai magatok közül hét, próbás férfit, akik telve vannak Lélekkel és bölcsességgel, hogy rájuk bízzuk ezt a feladatot. 4. Mi pedig állandóan az imádkozással és az igehirdetés szolgálatával foglalatoskodjunk. 5. És helyeselte ezt a beszédet az egész gyülekezet. Kiválasztották tehát Istvánt, aki hittel és Szentlélekkel teljes férfiú volt, Fülöpöt, Prohoruszt, Nikánort, Timont, Pármenást és Nikolauszt, az antiokiai prozelitát, 6. ezeket az apostolok elé állították, akik imádkozás után reájuk tették a kezüket. 7. És az Isten igéje terjedt és a tanítványok száma erősen szaporodott Jeruzsálemben. Sőt a papok közül is nagyon sokan engedelmeskedtek a hitnek. 8. István pedig, aki teljes volt kegyelemmel és erővel, nagy csodákat és jeleket mívelt a nép között. 9. Előállottak azonban némelyek azok közül, akik a szabadosok, círéneiek, alexandriaiak, ciliciaiak és ázsiaibeliek zsinagógájához tartoztak és vetekedtek Istvánnal. 10. De nem állhatták ellene annak a bölcsességnek és Léleknek, amellyel ő beszélt. 11. Erre felbujtottak néhány embert, akik azt állították: Hallottuk, hogy ő káromló beszédeket mondott Mózes ellen és az Isten ellen. 12. És fellázították a népet, a véneket és az írástudókat és rárohanva megragadták őt és a tanács elé vonszolták. 13. Hamis tanúkat is állítottak, akik ezt mondták: Ez az ember nem szűnik meg káromló beszédeket mondani e szent hely és a törvény ellen, 14. mert hallottuk, mikor azt mondta: Az a názáreti Jézus lerontja ezt a helyet és megváltoztatja azokat a szokásokat, amelyeket Mózes hagyott reánk. 15. Ekkor a tanácsban ülők mindnyájan rátekintettek és olyannak látták az arcát, mint egy angyalét.