1. Pál apostol nem emberektől, sem ember által, hanem Jézus Krisztus és az Atya Isten által, aki életrekeltette Őt a halottak közül, 2. és a velem együtt lévő testvérek mind a Galácia (kihívott) gyülekezetei (eklézsiái) számára. 3. Kegyelem nektek és béke az Atya Istentől és Urunk Jézus Krisztustól, 4. aki önmagát adta a bűneinkért, hogy így kiemeljen minket a jelenvaló gonosz korszakból (aionból) a mi Istenünk és Atyánk akarata szerint, 5. akinek dicsőség a korszakoknak a korszakaiba nyúlóan (aionok aionaiba). Ámen. 6. Csodálkozom, hogy ily gyorsan átpártoltatok attól, aki elhívott titeket Krisztus kegyelmében egy másféle evangéliumba, 7. holott nincs más, hanem némelyek zavarnak titeket és el akarják ferdíteni a Krisztus evangéliumát, 8. de ha mi, vagy égből jövő angyal evangélizál azonkívül, amit mi hirdettünk örömhírként nektek, legyen átkozott, 9. ahogyan előbb beszéltünk, és jelenleg is ismét mondom, ha valaki nektek más örömhírt hirdet amellett, amit elfogadtatok, átkozott legyen! 10. mert jelenleg embereket vagy Istent akarom megnyerni? vagy emberek tetszését keresem? ha még embernek tetszelegnék. Krisztus rabszolgája nem volnék, 11. mert tudtul adom nektek testvérek, hogy az általam hirdetett örömhír (evangélium) nem embertől való, 12. mert én nem embertől kaptam, sem nem tanultam, hanem Jézus Krisztus kijelentése által, 13. mert hallottatok az én viselkedésemről egykor a zsidóságban, hogy szerfelett üldöztem az Isten (kihívott) gyülekezetét (eklézsiáját) és pusztítottam azt 14. és felülmúltam a zsidóságban sok fajtámbeli kortársamat, felettébb vakbuzgó követője voltam az atyai hagyományoknak, 15. de amikor tetszett Annak (az Istennek), aki kiválasztott (kiszemelt) engem anyám méhétől fogva és elhívott az O kegyelme által, 16. hogy kijelentse a Fiát bennem, (azért) hogy örömhírként hirdessem Őt a nemzetek között, mindjárt nem vetettem alá magam (hús) testnek és vérnek, 17. sem nem mentem el Jeruzsálembe, apostol elődeimhez, hanem elmentem Arábiába és ismét visszatértem Damaszkuszba,

18. azután három év múltán felmentem Jeruzsálembe, hogy meglátogassam Kéfást, és nála maradtam tizenöt napig, 19. mást az apostolok közül nem láttam, csak Jakabot, az Úr testvérét, 20. amiket pedig írok nektek, lám! az Isten előtt mondom, hogy nem hazudom, 21. azután elmentem Szíria és Kilikia vidékeire, 22. de ismeretlen voltam arcra nézve Júdea Krisztusban hívő (kihívott) gyülekezetei előtt, 23. hanem csak hallották, hogy: aki minket egykor üldözött, most örömhírként hirdeti a hithűséget, amelynek egykor romlására tört, 24. és dicsőítették bennem az Istent (azért, amit bennem végzett),