32. Péterre pedig és akik vele együtt voltak ránehezedett az álom, de mikor fölébredtek, látták dicsőségét és a két férfit, akik együtt álltak vele, 33. és történt, amikor azok eltávoztak tőle, így szólt Péter Jézushoz: Mester jó (kitűnő) nekünk itt lennünk, csináljunk három sátrat, egyet neked és egyet Mózesnek és egyet Illésnek. Nem tudta (azonban) mit beszél. 34. Amint pedig ezeket mondta, felhő támadt, és árnyékba borította őket, megijedtek (megfélemlettek) pedig, amikor a felhőbe kerültek 35. és hang hallatszott a felhőből, és ezt mondta: ez az én (ki)választott Fiam, rá hallgassatok 36. és amikor a hang elhangzott, Jézust egyedül találták, (és) ők is hallgattak, és azokban a napokban senkinek nem mondtak el semmit abból, amit láttak. 37. Történt pedig a következő napon, hogy amikor a hegyről lejöttek, nagy tömeg ment eléje. 38. És lám, egy férfi a tömegből segítségért kiáltott, ezt mondta: Tanítómester, könyörgök, tekints rá a fiamra, hiszen nekem egyetlen gyermekem 39. és nézd, egy szellem megragadja, és hirtelen felordít, és az gyötri (rángatja), marcangolja, hogy habzik a szája, és csak nehezen hagyja el, miután összetörte (agyonkínozta) őt, 40. és már könyörögtem tanítványaidnak, hogy hajtsák ki belőle és nem volt hatalmuk (képtelenek voltak) rá, 41. válaszul pedig Jézus ezt mondta: ó, hitetlen és kificamodott (elfordult) nemzedék, meddig leszek veletek (körötökben) és meddig tűrjelek (hordozzalak) titeket? Vezesd ide (hozd ide) a fiadat. 42. Még mikor feléje ment, a démon földhöz vagdosta a fiút és össze-vissza (ide-oda) rángatta, de Jézus megdorgálta a tisztátalan szellemet, és meggyógyította a fiút és visszaadta az apjának, 43. megdöbbentek (elámultak) mindnyájan az Isten nagyságán. Amikor pedig mindenki elcsodálkozott mindazokon, amit Jézus tett, így szólt a tanítványaihoz: 44. vegyétek füleitekbe ezeket a szavakat, mert az Emberfiát az emberek kezeibe fogják adni, 45. de ők nem értették meg ezt a beszédet, és el volt rejtve (leplezve) előlük úgy, hogy ne tudják felfogni, és féltek (nem merték) megkérdezni e beszéd felől. 46. Vita csúszott be közéjük (felmerült bennük egy kérdéses gondolat), hogy ki nagyobb közöttük.

47. Jézus pedig látta szívük gondolatát, (vitaindító fontolgatását), kézen fogott egy kisgyermeket és maga mellé állította 48. és ezt mondta nekik: aki befogadja ezt a kisgyermeket az én nevemben, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött, mert aki (a) kisebb mindnyájatok között, az a nagy. 49. Válaszul pedig János ezt mondta: Mester, láttunk valakit, aki démonokat hajt ki a nevedben (és) megtiltottuk neki, mert nem követ Téged velünk együtt, 50. így szólt hozzájuk Jézus: nehogy eltiltsátok, mert aki nincs ellenetek, mellettetek van. 51. Történt pedig, amikor beteltek a felemeltetésének napjai, elhatározta (arcát arra fordította), hogy Jeruzsálembe megy, 52. és követeket küldött maga előtt, és útrakeltek, eljutottak (bementek) a szamariaiak egyik falujába, hogy szállást készítsenek neki, 53. de nem fogadták be Őt, mivelhogy Jeruzsálembe tartott (volt szándéka menni). 54. Amikor pedig ezt látták a tanítványai, Jakab és János, ezt mondták: Uram, akarod, hogy mondjuk, tűz szálljon le az égből és pusztítsa el őket (amint Illés is tette)? 55. de Ő megfordult, és megdorgálta őket (rájuk szólt): (ezt mondta: nem tudjátok, milyen szelleműek vagytok, 56. mert az Emberfia nem azért jött, hogy emberek lelkét elveszítse, hanem hogy megmentse). És elmentek egy másik faluba, 57. történt pedig, hogy amikor mentek az úton, valaki azt mondta: Követni foglak téged (Uram), bárhová mégy is, 58. és ezt mondta neki Jézus: a rókáknak vackuk van, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hová fejét lehajtania. 59. Egy másikhoz pedig így szólt: kövess engem! Az pedig ezt mondta: Uram, engedd meg nekem, hogy előbb elmenjek és eltemessem az apámat, 60. de ezt mondta neki Jézus: hagyd, hogy a halottak temessék el a halottaikat, te pedig menj és hirdesd az Isten Királyságának hírét. 61. Szólt pedig egy másik is: követlek majd téged Uram, de előbb engedd meg, hogy búcsút vegyek az otthoniaktól (búcsút mondjak azoknak, akik a házamban vannak), 62. így szólt hozzá Jézus: senki, aki kezét az eke szarvára teszi, és hátratekint, nem alkalmas Isten Királysága számára.