1. Azokban a napokban ismét igen nagy volt a tömeg körülötte és nem volt mit enniök, magához hívta a tanítványait és ezt mondta nekik: 2. szánakozom a (nép)tömegen, hogy már három napja velem tartanak (kitartanak mellettem), és nincs mit enniök, 3. és ha étlen bocsátom őket haza, kidőlnek az úton, hisz némelyikük messziről jött 4. és ezt válaszolták neki tanítványai: honnan lenne képes valaki ezeket annyi kenyérrel ellátni, hogy mind jóllakjanak a pusztában? 5. és megkérdezte őket: hány kenyeretek van? azok pedig azt mondták: hét, 6. erre megparancsolta a tömegnek, hogy telepedjék le a földre, és kezébe vette a hét kenyeret, hálát adott, megtörte (darabokra törte)és odaadta a tanítványainak, hogy osszák szét (tegyék eléjük), és oda is tették, 7. néhány haluk is volt, és ezeket is megáldotta, s mondta, hogy ezeket is tegyék eléjük (osszák szét), 8. ettek és jól is laktak és felszedték a megmaradt darabokat: hét kosárral. 9. Voltak pedig mintegy négyezren és elbocsátotta (hazaküldte) őket 10. és mindjárt hajóba szállt a tanítványaival és Dalmanuta vidékére ment, 11. és kijöttek a farizeusok is és vitatkozni kezdtek vele, égi jelet követeltek (kértek tőle), hogy próbára tegyék. 12. Szellemétől indíttatva felsóhajtott, ezt mondta: miért követel jelet ez a nemzedék? Ámen, mondom néktek, ennek a nemzedéknek nem adatik semmiféle jel. 13. És otthagyta őket, ismét beszállt a hajóba és átkelt a túlsó partra, 14. és elfelejtettek kenyeret vinni (magukkal) és egy kenyéren kívül már nem volt több a hajóban 15. és óva intette őket mondván: vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és Heródes kovászától 16. és egymás között tanakodtak, hogy nincs kenyerük 17. és Jézus észrevette, ezt mondta nekik: mit tanakodtok azon, hogy nincs kenyeretek? még most sem értitek, nem fogjátok föl? Még mindig kérges a szívetek? 18. Van szemetek és nem láttok, és van fületek és nem hallotok? És nem emlékeztek: 19. amikor az öt kenyeret megtörtem az ötezer embernek, hány kosarat szedtetek tele a megmaradt darabokkal? ezt mondták neki: tizenkettőt,

20. amikor pedig a hetet a négyezernek, hány tele kosár megmaradt darabot szedtetek össze? 21. és ezt mondták: hetet. És azt mondta nekik: hogyan van, hogy még mindig nem értitek? 22. És amikor megérkeztek Betszaidába, egy vakot hoztak hozzá és kérlelték, hogy érintse meg 23. és megfogta a vak kezét és kivezette a faluból, itt nyállal megkente szemét, rátette kezét, megkérdezte: látsz-e valamit? 24. és az feltekintett és ezt mondta: látom az embereket, úgy látom őket, mint (élő) fákat, amint járkálnak, 25. ezután ismét a szemére tette kezét, és az ember szétnézett, úgy rendbejött, hogy messzire és élesen látott mindent. 26. És hazaküldte őt, ezt mondta: a faluba pedig be se menj (nehogy megmondd bárkinek), 27. és elment Jézus és a tanítványai a Fülöp Cezáreájának falvaiba, útközben megkérdezte a tanítványait, ezt mondta nekik: kinek mondanak engem az emberek? 28. ők pedig így feleltek Neki, hogy: Bemerítő Jánosnak, és mások Illésnek, mások pedig egynek a próféták közül, 29. és Ő maga megkérdezte őket: ti pedig mit mondotok, ki vagyok? (kinek mondotok?) Péter ezt mondotta neki: Te vagy a Krisztus. 30. Ő pedig óva intette őket, nehogy valakinek elmondják ezt róla, 31. és kezdte őket tanítani, hogy az Emberfiának sokat kell szenvednie és a vének és a főpapok és írástudók Őt, mint a próbát ki nem állót, elvetik és megölik és harmadnapra feltámad. 32. És nyíltan beszélt a dologról, Péter azonban pártfogásba vette és dorgálni kezdte (szemrehányást tett neki), 33. de Ő hátrafordult, ránézett tanítványaira, és megintette Pétert és ezt mondta: távozz mögém (tőlem hátra) sátán, mert nem az Isten dolgaira gondolsz, hanem az emberekéire. 34. És odahívta a tömeget a tanítványaival együtt és ezt mondta nekik: ha valaki utánam akar jönni, tagadja meg magát és vegye föl a keresztjét és kövessen engem, 35. mert aki meg akarja menteni lelkét, elveszti azt, aki pedig elveszti lelkét értem és az evangéliumért, az megmenti azt, 36. mert mit használ (ér) az embernek, ha az egész világot megnyeri (megszerzi), de a lelkét veszni hagyja (de a lélek kárát vallja)? 37. mert mit adhat az ember cserébe lelkéért?