1. Mikor aztán el lett határozva, hogy Itáliába hajózunk, átadták Pált is, meg a többi foglyot is Júliusnak, a császári sereg századosának. 2. S beszállva egy adramittiomi hajóba, azzal a szándékkal, hogy az ázsiai partmenti helyeket sorra felkeressük, elindultunk. A Tesszalónikából való macedón Arisztarkusz is velünk volt. 3. Másnap Szidonba érkeztünk és Julius, aki Pállal emberségesen bánt, megengedte néki, hogy barátait meglátogathassa és vendégszeretetüket élvezze. 4. Aztán onnét kievezvén, Ciprus alá kanyarodtunk, mert szembe fújt a szél. 5. S áthajtva a Cilicia s Pamfilia melléki tengeren, a liciai Mirába érkeztünk. 6. S mivel ott a százados egy Itáliába induló alexandriai hajót talált, arra szállított át minket. 7. De biz napok teltek bele, míg nagy lassan, üggyel-bajjal Knidoszig jutottunk s mert ott a szél miatt kikötni nem tudtunk, Kréta alatt Salmone mellett hajóztunk. 8. S mikor nagynehezen elvitorláztunk mellette, Lazea város tőszomszédságában, a „Szépkikötők" nevű helyre vergődtünk. 9. Sok időbe telt ez s mert a hajózás már veszedelemmel járt és a böjt is elmúlt, Pál intésképp 10. ezt mondotta nékik: Emberek! Úgy látom, hogy ezzel a vakmerő hajózással nemcsak a rakományt s a hajót, hanem az életünket is kockára tesszük. 11. A százados azonban inkább hitt a kormányosnak és a kapitánynak, mint a Pál szavának. 12. S mert az a kikötő telelésre nem volt alkalmas, a többség elhatározta, hogy onnét is elmennek és ha valahogyan Fénixbe, Kréta eme délnyugatra és északnyugatra néző kikötőjébe juthatnak, majd ott kitelelnek. 13. De minthogy enyhe déli szél támadt s azt hitték, hogy feltett szándékukat keresztülvihetik, a horgonyt felszedve, Kréta partja mentén tovább eveztek. 14. Kisvártatva azonban az északkeleti szél forgószélvészként csapott le 15. és mert a hátbakapott hajó nem tudott orrával a szélnek fordulni, szabadjára hagytuk s vitt, ragadt magával. 16. Mikor aztán egy Klauda nevű kis sziget fedezéke alá menekültünk, nagynehezen sikerült szert tennünk egy mentőcsónakra

17. s a azt felhúzva, a védőeszközök segítségével körülkötözték a hajót s mert attól tartottak, hogy a szirthez vágódnak, a vitorlát le bocsátva, úgy haladtak tovább, 18. Minthogy azonban a szélvész erősen hányt-vetett, másnap a rakomány egy részét kihányták. 19. Harmadnapon pedig saját kezükkel hányták ki a hajószereket. 20. S mert már napokon át sem a napot, sem a csillagokat nem láttuk s a vihar egyre dühöngött, végtére is eltűnt szabadulásunknak minden reménysége. 21. S mikor már fogytán volt eleségük is, Pál közéjük állva megszólalt; Emberek! Rám hallgatva, nem kellett volna Krétából elindulnotok és akkor e bajt és kárt elkerültük volna. 22. De én azért most is csak azt mondom: bízzatok! Egy lélek sem vész el közületek, csupán csak a hajó. 23. Ez éjjel ugyanis annak az Istennek angyala, akié én vagyok s akit én imádok, megjelent nékem 24. s azt mondta: Ne rettegj Pál! Meg kell jelenned a császár előtt s az Isten kegyelme valamennyi útitársadat rádbízta. 25. Tehát reménység emberek, én hiszem az Istent, hogy úgy lesz, amint nékem mondta. 26. Nékünk valamely szigetre kell kivetődnünk. 27. És csakugyan, mikor a tizennegyedik éjszaka borúit ránk az Adrián való ide-oda hányódástól fogva, a matrózok éjféltájban észrevették, hogy szárazföld közelit hozzájuk, 28. S megmérvén a víz mélységét, húsz ölnek találták, majd kevéssel arrébb, az újabb mérés csak tizenöt ölet mutatott. 29. Aztán attól tartva, hogy szirthez vágódnak, a hajó faránál négy vasmacskát dobtak a tengerbe s sóvár szívvel lestek, hogy virrad-e? 30. De mert a matrózok meg akartak szökni a hajóból, s azon ürügy alatt, hogy a hajó orránál is vasmacskákat vetnek ki, a tengerre bocsátották a mentőcsónakot, 31. azt mondta Pál a századosnak és a katonáknak: Ha ezek a hajón nem maradnak, nincsen mentség számotokra. 32. Erre a katonák elvágták a mentőcsónak köteleit és az alázuhant. 33. Pitymallatkor pedig arra bíztatta Pál mindnyájukat, hogy egyenek. Ma már - úgymond - tizennegyednapja, hogy eleségtek elfogyott s egy falatot sem ettetek, 34. azt tanácsolom hát, hogy falatozzatok, mivel ez javatokra szolgál. Hiszen néktek a hajatok szála sem görbül meg.