1 Mikor megtörtént a döntés, hogy hajón indulunk Itáliába, Pált és még több foglyot átadtak az Auguszta zászlóalj Júliusz nevű századosának. 2 Egy adramitteni hajóra szálltunk föl, amely az ázsiai kikötők felé tartott, és kifutottunk a tengerre. Velünk tartott a tesszalonikai macedón Arisztarhusz is. 3 Másnap megérkeztünk Szidonba. Júliusz emberségesen bánt Pállal és megengedte, hogy fölkeresse barátait, s hogy azok gondját viselhessék. 4 Innen továbbindulva az ellenszél miatt Ciprus tulsó partja mellett hajóztunk el, 5 majd a ciliciai és pamfiliai tengeren keresztülhaladva a liciai Mirába érkeztünk. 6 A százados itt egy Itáliába induló alexandriai hajóra talált, s arra szállított át minket. 7 Hajónk több napon át lassan haladt előre, s csak nagy nehezen jutottunk el Knidusz elé. Mivel a szél gátolt minket, Szalmóné táján Kréta alá hajóztunk. 8 Üggyel-bajjal haladtunk a partok mellett s végül egy Jókikötőnek nevezett helyhez értünk. Ennek közelében fekszik Lászája városa. 9 Az idó igen eljárt, és a hajózás már nem volt biztonságos, hiszen a böjt is elmúlt már. Ezért Pál figyelmeztette őket: 10 "Emberek, látom, hogy a hajózás kezd gyötrelmessé és, nemcsak a rakományra és hajóra, hanem a mi életünkre nézve is, veszélyessé válni." 11 A százados azonban inkább bizott a kormányosban és a hajó gazdájában, mint Pál szavaiban. 12 A kikötő sem volt alkalmas a telelésre, ezért aztán a többség abban a tervben állapodott meg, hogy elhajózunk onnét, és amennyiben lehetséges, Főnixbe tartanak és ott telelnek. Ez egy krétai kikötő, amely védelmet nyújt a délnyugati és északnyugati széllel szemben. 13 Gyönge déli szél fújt, ezért azt gondolták, hogy tervüket végre tduják hajtani. Fölvonták tehát a horgonyt, és tovább indultak Kréta mentén. 14 Kisvártatva azonban az Euraquilónak nevezett forgószél csapott le ránk. 15 Belekapott a hajóba, úgyhogy nem tudtunk a széllel szemben tovább haladni. Föladtuk a harcot, s a szél elragadott minket. 16 Mikor elfutottunk egy Klauda nevű kis sziget mellett, alig tudtuk megmenteni a csónakot.

17 Miután mégis fölhúzták, védőintézkedést alkalmaztak: körülkötözték a hajót, s mivel attól tartottak, hogy a Szirtiszre vetődnek, lebocsátották a lassítót és így haladtak tovább. 18 A rettenetes vihar hányt-vetett minket, s ezért másnap a rakomány egy részét a tengerbe dobták. 19 Harmadnapon pedig saját kezükkel kidobálták a hajófölszerelést. 20 Több napon át sem a nap, sem a csillagok nem tüntek föl, a nagy vihar pedig folyton dühöngött: így hát oda volt már megmenekülésünk minden reménye. 21 Mikor már az étel sem kellett, Pál ezekkel a szavakkal lépett hozzájuk: "Emberek! Rám kellett volna hallgatnotok: nem lett volna szabad elindulni Kréta alól, s ilyen veszélyt és kárt venni a nyakunkba. 22 De most arra biztatlak titeket, ne vesszétek el bizalmatokat, mert emberéletben nem lesz veszteség, csak a hajó megy tönkre. 23 Az éjjel ugyanis megjelent előttem annak az Istennek az angyala, akié vagyok és akinek szolgálok, és ezt közölte velem: 24 Ne félj Pál! Neked meg kell jelenned a császár előtt, ezért Isten a kedvedért megkiméli mindazokat, akik veled utaznak. 25 Bízzatok hát emberek, mert én hiszek Istenben, hogy minden úgy történik, ahogy közölte velem. 26 Valami szigetre kell kivetődnünk." 27 Már a tizennegyedik éjszaka szakadt ránk, mióta az Adrián hajóztunk, mikor a hajósoknak éjféltájban az a sejtésük támadt, hogy valamilyen szárazföldhöz közeledünk. 28 Erre lebocsátották a mélységmérőt és húsz ölet mértek, kevéssel odább ismét lebocsátva tizenöt ölet mértek. 29 Aztán attól tartva, hogy szirtek közé sodródunk, a hajó faráról négy horgonyt eresztettek le, és sóvárogva várták a hajnalhasadást. 30 A hajósok meg akartak szökni a hajóról, ezért azzal az ürüggyel, mintha a hajó orráról akarnának horgyony kivetni, arra készültek, hogy a csónakot tengerre bocsássák. 31 Pál azonban figyelmeztette a százados és a katonákat: "Ha ezek nem maradnak a hajón, ti nem menekülhettek meg." 32 Erre a katonák elvágták a csónakot tartó köteleket s hagyták hogy kiessék. 33 Mikor pirkadni kezdett, Pál mindnyájukat kérte, hogy vegyenek magukhoz valami táplálékot. "Ma már a tizennegyedik napja, hogy étlen vesztegeltek, és semmit sem vesztek magatokhoz.