1 Midőn pedig elvégeztetett, hogy mi Itáliába hajózzunk, átadák mind Pált, mind némely egyéb foglyokat egy Július nevű századosnak a császári seregből. 2 Beülvén azért egy Adramittiumból való hajóba, az Ázsia mentében fekvő helyeket akarván behajózni, elindulánk, velünk lévén a macedóniai Aristárkhus, ki Thessalonikából való. 3 És másnap megérkezénk Szidónba. És Július emberséggel bánván Pállal, megengedé, hogy barátaihoz elmenve gondoskodásukban részesüljön. 4 És onnan elindulván, Ciprus alatt evezénk el, mivelhogy a szelek ellenkezők voltak. 5 És a Cilicia és Pámfilia mellett levő tengeren átevezvén, eljutánk a liciai Mirába. 6 És mivel ott a százados egy Itáliába menő alexandriai hajót talált, abba szállított be minket. 7 Több napon át azonban lassan hajózván és nehezen érkezvén Knidushoz, mivel nem enged vala bennünket odajutni a szél, elhajózánk Kréta alatt, Salmóné mellett, 8 És nagy üggyel-bajjal elhajózván mellette, jutánk egy helyre, melyet Szépkikötőknek neveznek, melyhez közel volt Lásea városa. 9 Mivel pedig sok idő múlt el, és a hajózás már veszedelmes volt, mivelhogy a böjt is elmúlt immár, inti vala Pál őket, 10 Ezt mondván nékik: Férfiak, látom, hogy nemcsak a rakománynak és a hajónak, hanem a mi életünknek is bántódásával és nagy kárával fog történni e hajózás. 11 De a százados inkább hisz vala a kormányosmesternek és a hajótulajdonosnak, hogynem annak, amit Pál mond vala. 12 Mivel pedig az a kikötő telelésre nem volt alkalmas, a többség azt határozá, hogy hajózzanak el onnan is, ha valami módon eljutva Fénixbe, Kréta kikötőjébe, mely délnyugat és északnyugat felé néz, kitelelhetnének. 13 Mivel pedig déli szél kezdett lassan fújni, azt gondolván, hogy feltett szándékuknak uraivá lettek, elindulván, közelebb hajóztak el Kréta mellett. 14 Nemsokára azonban viharos szélvész csapott le oda, mely észak-keleti szélnek neveztetik. 15 Mikor pedig a hajó elragadtatott, és nem bírt a széllel szembe menni, nekieresztvén azt, vitetünk vala tova.

16 Mikor pedig egy kis sziget alá futottunk, mely Klaudának hívattatik, csak alig bírtuk hatalmunkba keríteni a mentőcsónakot. 17 Melyet miután felvontak, védőeszközöket alkalmaztak, alól megövedzvén a hajót; és mivel féltek, hogy zátonyra futunk, lebocsátván a vitorlát, úgy vitettünk tova. 18 Mikor pedig a szélvésztől nagyon hányattatánk, másnap a hajóterhet kihányták; 19 És harmadnap tulajdon kezeinkkel hajigáltuk ki a hajó felszerelését. 20 Mikor pedig több napon át sem nap, sem csillagok nem látszottak, és nem kis vihar szorongatott, a továbbiakra minden reménységünk elvétetett életben maradásunk felől. 21 Mikor pedig hosszas volt már az étlenség, akkor Pál felállván őközöttük, monda: Jóllehet szükséges lett volna, oh férfiak, hogy engedelmeskedve nékem, ne indultunk volna el Krétából, és elkerültük volna ezt a bajt és kárt: 22 Mindazáltal mostanra nézve is kérlek benneteket, hogy jó reménységben legyetek; mert senki sem vész el közületek, hanem csak a hajó. 23 Mert ez éjjel mellém álla egy angyala az Istennek, akié vagyok, akinek szolgálok is, 24 Ezt mondván: Ne félj, Pál! A császár elé kell néked állanod. És ímé, az Isten ajándékba adta néked mindazokat, kik teveled hajóznak. 25 Annakokáért jó reménységben legyetek, férfiak! Mert hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, amint nékem megmondatott. 26 Egy szigetre kell pedig nékünk kivetődnünk. 27 Mikor pedig a tizennegyedik éjszaka eljött, amint ide s tova hányatánk az Adrián, éjféltájban észrevevék a hajósok, hogy valami szárazföld közelget hozzájuk. 28 És lebocsátván a vízmérő ónt, húsz ölnyinek találák, majd egy kevéssé továbbmenvén és ismét lebocsátván a vízmérő ónt, találák tizenöt ölnyinek. 29 És mivel féltek, hogy szirtes helyekre vetődhetnek, a hajónak hátulsó részéből négy vasmacskát vetvén ki, kívánják vala, hogy nappal legyen. 30 A hajósok pedig mikor el akarának menekülni a hajóból, és a csónakot lebocsáták a tengerre, annak színe alatt, mintha a hajó orrából vasmacskákat akarnának vetni, 31 Monda Pál a századosnak és a vitézeknek: Ha ezek a hajóban nem maradnak, ti meg nem menekülhettek. 32 Akkor a vitézek elvágták a csónak köteleit, és ki hagyák esni azt.