1. Amikor Itáliába hajózásunknak ideje elérkezett, mind Pált mind néhány más foglyot átadtak egy Július nevű századosnak, aki valamelyik császári csapatban szolgált. 2. Azután egy ádrámüttioni hajóra szálltunk, amely az ázsiai partvidék kikötőibe készült, és útnak indultunk; velünk együtt volt a mákedoniai Árisztárkhosz is Thesszálonikából. 3. Másnap Szidónban kötöttünk ki. Július emberségesen bánt Pállal és megengedte néki, hogy elmenjen ottani barátaihoz, és hogy azok gondoskodjanak róla. 4. Onnan elindulván, Küprosz mellett hajóztunk el, mert a szél ellenkezett velünk, 5. majd Kilikia és Pámphülia tengerpartjai mellett elhajózva a lükiai Mürra városába jutottunk. 6. És mivel ott a százados egy Itáliába menő alexandriai hajóra talált, abba szállított át minket. 7. Több napi lassú hajózás után elérkeztünk Knüdosz közelébe; de mivel ott a szél nem engedett nyugat felé menni, Kréta mellett hajóztunk el Szálmóné tájékán, 8. és nagy üggyel-bajjal hajózván a part mentén, eljutottunk egy helyre, amelyet Szépkikötőnek neveznek; ehhez közel volt Lászáia városa. 9. Mivel pedig utazásunkkal sok idő telt el, és a hajózás már veszedelmessé vált, hiszen a böjt is elmúlt már, Pál intette őket, ezt mondván: 10. Férfiak, látom, hogy a hajóút folytatása nemcsak a hajón lévő áruknak és a hajónak okozhat bajt és sok kárt, hanem életünket is nagy veszedelembe sodorja. 11. A százados azonban inkább hitt a kormányosnak és a hajó tulajdonosának, mint annak, amit Pál mondott. 12. Mivel pedig az a kikötő telelésre alkalmatlan volt, a többség azt tanácsolta, hogy hajózzunk tovább, hogy valami módon eljussunk Kréta szigetének Phoiniké nevű kikötőjébe, és teleljünk ott, az a kikötő a délnyugati és északnyugati széltől egyaránt védett. 13. Minthogy pedig enyhe déli szél fújt, azt gondolván, hogy szándékukat véghez vihetik, fölszedték a vasmacskát, és Kréta partjaihoz nagyon közel hajóztak tovább. 14. De nem sok idő múlván, a sziget felől viharos szélvész csapott le, amelyet északkeleti szélnek neveznek.

15. Mivel pedig a hajót magával ragadta a szél, és azzal a hajó nem tudott szembeszállni, azért szélnek eresztettük és úgy sodródtunk tova. 16. És elfutván egy kis sziget mellett, amelyet Kaudának hívnak, csak nagy nehezen tudtuk a mentőcsónakot a hajóra emelni. 17. Azt felhúzták, és a hajó megmentéséhez fogtak úgy, hogy kötelekkel átkötötték; de mivel féltek, hogy a Szürtisz-tengeröböl zátonyaira jutnak, a vitorlát leeresztették, és úgy sodródtak tova. 18. Minthogy pedig a vihar nagyon hevesen hányt-vetett bennünket, másnap kidobálták a hajó terhének egy részét, 19. és harmadnap saját kezükkel kidobálták a hajózáshoz szükséges szerszámokat. 20. Mivel pedig több napon át sem a nap, sem a csillagok nem látszottak, és nem csekély vihar tombolt körülöttünk, végül megmenekülésünknek minden reménysége szertefoszlott. 21. Minthogy pedig már sok idő óta nem ettünk, Pál felállt köztünk és így szólt: Férfiak, engedelmeskednetek kellett volna nékem, és nem lett volna szabad elindulnunk Krétából, hogy elkerüljük ezt a bajt és kárt. 22. Most már azonban arra intelek titeket, hogy bízzatok; mert közületek senki sem vész el, csak a hajó. 23. Ma éjjel ugyanis mellém állt egy angyala annak az Istennek, akié vagyok, és akinek szolgálok, 24. és azt mondta: Ne félj Pál, néked el kell jutnod a császár elé; és ímé, Isten néked ajándékozta mind azokat, akik veled együtt utaznak. 25. Azért bízzatok férfiak; mert hiszek az Istenben, hogy úgy lesz, amint énnékem megmondta. 26. El kell jutnunk valamelyik szigetre. 27. Amikor pedig a tizennegyedik éjszaka elérkezett azóta, hogy az Adriai-tengeren ide-oda hányódtunk, éjféltájban a hajósok azt gyanították, hogy valami szárazföldhöz közelednek. 28. És lebocsátván a mérőónt, a mélységet (hajós öllel mérve) húsz ölnyinek találták (egy hajós öl, orgüia: 185 centiméter); majd kevéssel tovább menvén, és ismét lebocsátván a mérőónt, tizenöt ölnyinek találták; 29. és mivel féltek, hogy valami sziklás helyre vetődünk, a hajó hátulsó részéből négy vasmacskát dobtak ki, és várva-várták a nap fölkeltét.