1 Akkor láttam, hogy egy másik hatalmas angyal száll le az égből. Felhő övezte, fején szivárvány volt, arca ragyogott, mint a nap, és lábai izzottak, mint a tűzoszlopok. 2 Kezében kibontott kis könyvtekercset tartott. Jobb lábát a tengerre tette, a balt pedig a földre. 3 Harsány hangon kiáltott, úgy amint az oroszlán ordít. Kiáltására hangját hallatta a hét mennydörgés is. 4 Mikor a hét mennydörgés elhangzott, írni akartam. De az égből ezt a szózatot hallottam: "Jegyezd meg, amit a hét mennydörgés hirdetett, de ne írd föl!" 5 Akkor láttam, hogy az angyal, aki a tenger és a föld fölött állt, 6 égre emelte kezét és megesküdött az örökkön-örökké élőre, aki az eget és a benne lévőket, a földet és a rajta élőket, a tengert és a benne élőket teremtette: "Nem lesz több haladék, 7 hanem azon a napon, amikor a hetedik angyal megfújja harsonáját, beteljesedik Isten örök titka, amint tudtul adta szolgáinak, a prófétáknak." 8 Erre az égből hallott hang ismét szólt hozzám: "Menj, vedd át a kibontott könyvtekercset az angyal kezéből, aki a tenger és a föld fölött áll." 9 Odamentem az angyalhoz és kértem, hogy adja át a könyvtekercset. Ő hozzám fordult: "Fogd a könyvtekercset és nyeld le! Gyomrodban ugyan keserű lesz, de szádban olyan édes, mint a méz." 10 Átvettem a könyvtekercset az angyal kezéből és lenyeltem. Számban édes volt, mint a méz, de amikor lenyeltem, gyomrom keserű lett tőle. 11 Aztán ezt az utasítást kaptam: "jövendolnöd kell ismét népeknek, nemzeteknek, nyelveknek és sok királynak."