1 Az ötödik angyal is megfújta harsonáját. Erre láttam egy égről földre hulló csillagot. Nála volt az alvilág kulcsa. 2 Megnyitotta az alvilágot, mire füstje fölszállt, mint egy nagy kemence füstje, és elsötétült tőle a nap és a levegő. 3 A füstből sáskák lepték el a földet. Olyan erejük volt, mint a föld skorpióinak. 4 Azt a parancsot kapták, hogy ne bántsák a föld füvét, se a zöldellő növényt, se a fákat, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokán nincs az Isten jele. 5 Ne öljék meg őket, csak kínozzák öt hónapon keresztül. Kínzásuk olyan, mint mikor skorpiómarás éri az embert. 6 Azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják; vágyódni fognak a halál után, de a halál futni fog előlük. 7 A sáskák alakja harcra kész paripákhoz hasonlított. Fejükön aranynak tetsző koronát viseltek, arcuk olyan volt, mint az emberarc. 8 Hajuk mint asszonyok haja, foguk mint az oroszláné. 9 Vaspáncélhoz hasonló vértezet borította őket, szárnyuk csattogása pedig olyan volt, mint a nagyszámú, csatába száguldó harciszekér dübörgése. 10 Farkuk és fullánkjuk mint a skorpióé, s farkukban oly erő volt, hogy öt hónapon keresztül árthattak az embereknek. 11 Királyuk a mélység angyala volt, akinek héber neve Abbadon, görög neve pedig Apollion. 12 Így múlt el az első jaj, de jön még két másik. 13 A hatodik angyal is megfújta harsonáját. Erre szózatot hallottam az Isten színe előtt álló aranyoltár négy sarka közül. 14 Így szólt a hatodik harsonás angyalhoz: "Oldozd föl a négy angyalt, aki a nagy Eufrátesz folyónál meg van kötözve." 15 Akkor fölszabadult a négy angyal, s órára, napra, hónapra, meg esztendőre készenállt, hogy megölje az emberek harmadrészét. 16 A lovassereg száma húszezerszer tízezer volt. Ezt a számot hallottam. 17 Látomásomban a paripákat és lovasaikat így láttam: Tűzvörös, sötétkék és kénsárga vértezet borította őket, a paripák feje oroszlánéhoz hasonlított, szájukból tűz, füst és kénkő tört elő. 18 E három csapás: a szájukból előtörő tűz, füst és kénkő megölte az emberek harmadrészét.

19 A lovak ereje ugyanis szájukban és farkukban rejlett. Farkuk kígyószerű volt, s feje volt, amellyel marni tudtak. 20 A többi ember, aki nem pusztult el ezekben a csapásokban, nem fordult el gonosz tetteitől, hanem tovább imádta a gonoszlelkeket, az aranyból, ezüstből, rézből, kőből és fából készült bálványokat, amelyek nem látnak, nem hallanak és nem is mozognak. 21 Nem fordultak el gyilkosságaiktól, varázslataiktól, paráznaságuktól és tolvajlásaiktól.