1. Az ötödik angyal is trombitált, és láttam egy csillagot, amely az égből lehullott a földre és annak adatott a pokoli mélység kulcsa. 2. Felnyitotta azért a pokoli mélységet és a mélységből olyan füst jött fel, mint valami nagy kemence füstje, úgyhogy a nap és a levegő elsötétült a mélység füstjétől. 3. És a füstből sáskák jöttek ki a földre és ezeknek olyan hatalom adatott, amilyen hatalmuk a földön a skorpióknak van. 4. És megmondatott nekik, hogy a föld füvét ne bántsák, se semmi zöldellőt, se semmi élőfát, hanem csak azokat az embereket, akiknek homlokán nincs az Isten pecsétje. 5. És meghagyatott nekik, hogy ne öljék meg, hanem csak kínozzák őket öt hónapon át. És kínzásuk olyan, mint a skorpió okozta kín, mikor megmarja az embert. 6. És azokban a napokban az emberek keresni fogják a halált, de nem találják, és kívánnának meghalni, de a halál elkerüli őket. 7. A sáskák alakja pedig hasonló volt a háborúra felkészített lovakéhoz: fejükön mintha arany korona lett volna és arcuk olyan volt, mint az emberi arcok. 8. És sörényük olyan volt, mint az asszonyi haj, és foguk, mint az oroszlánoké. 9. Páncéljuk is volt, mint a vaspáncél, és szárnyaik zúgása olyan volt, mint a csatára száguldó sok lovas-szekér dübörgése. 10. És farkuk olyan volt, mint a skorpióké. Fúlánkjuk is volt és farkukban volt erejük arra, hogy az embereknek öt hónapig ártsanak. 11. A pokoli mélység angyala volt felettük a király; annak neve héberül Abaddon, görögül pedig Apollion, azaz pusztító. 12. Az első jaj elmúlt; íme, ezután még két jaj következik. 13. A hatodik angyal is trombitált és szózatot hallottam az arany oltár négy szarva felől, amely Isten előtt van. 14. És a szózat ezt mondta a hatodik angyalnak, akinél a trombita volt: Oldozd fel azt a négy angyalt, akik a nagy folyamnál, az Eufrátesnél vannak megkötözve. 15. Feloldoztatott tehát a négy angyal, akik már készen állottak az órára, a napra, a hónapra és az esztendőre, hogy megöljék az emberek egyharmad részét. 16. És a lovas seregek száma húszezerszer tízezer volt — hallottam a számukat.

17. És így láttam a lovakat látomásban és a rajtuk ülőket, akiknek tűz-vörös, jácintkék és kénsárga páncéljuk volt; és a lovak feje olyan volt, mint az oroszlánok feje, és szájukból tűz és füst és kéngőz jött ki. 18. E három csapás ölte meg az emberek harmadrészét: a tűz, a füst és a kéngőz, amely a szájukból jött ki. 19. Mert a lovak ereje a szájukban és farkukban van; mert az ő farkuk kígyókhoz hasonló, amelyeknek fejük van és ezzel ártanak. 20. A többi emberek pedig, akiket e csapások nem öltek meg, nem tértek meg a maguk csinálta bálványoktól, hogy ne imádják többé az ördögöket és az arany, ezüst, érc, kő és fabálványokat, amelyek sem látni, sem hallani, sem járni nem tudnak. 21. És nem tértek meg gyilkosságaikból, sem varázslásaikból, sem paráználkodásaikból, sem tolvajlásaikból.