1. Erre az ötödik angyal fújt a trombitába s láttam, egy csillag esett le az égről a földre s odaadták néki az alvilág barlangjának kulcsát. 2. S amint megnyitotta az alvilágnak barlangját, a barlangnak füstje, mint valami nagy kemencének a füstje kitódult és a nap és a levegő a barlangnak füstjétől sötét lett. 3. Majd a füstből sáskák jöttek ki a földre s olyan hatalom adatott azoknak, mint amilyen hatalmuk van a föld skorpióinak. 4. S tudtukra adatott, hogy a föld füvét ne bántsák, se semmit, ami zöld, se semmi élőfát, csakis azokat az embereket, akiknek a homlokáról az Istennek pecsétje hiányzik. 5. S az is tudtukra adatott, hogy ne öljék meg őket, hanem hogy kínozzák öt hónapon által s kínjuk olyan legyen, mint amilyen a skorpiómarás után érzett kín. 6. Akkor aztán az emberek keresni fogják a halált, de nem találják meg, és meghalni szeretnének, de a halál elkerüli őket. 7. És azok a sáskák olyanforrmák voltak, mint a harcra kész paripák a fejükön aranykoronaféle volt, ábrázatjuk pedig az emberi ábrázathoz hasonlított. 8. Sörényük olyan volt, mint az asszonyhaj, foguk pedig, mint az oroszlánfog. 9. A páncéljuk viszont olyan volt, akár a vaspáncél s szárnyuk csattogása, mint a rohamra induló, sok-sok hadiszekér robogása. 10. S skorpiókéhoz hasonló farkuk s fulánkjuk volt s a farkukban oly erejük, hogy az embereknek öt hónapig tartó kínt okoztak. 11. Felettük mint király, az alvilágnak angyala országolt, akit hébernyelven Abaddonnak, görögül Apollionnak, vagyis Vésztőnek hívnak. 12. Az első jaj elhangzott, de még két jaj jön utána. 13. Ekkor a hatodik angyal fújt a trombitába és hallottam egy, az Isten színe előtt álló arany-oltár négy szarva felől jött hangot, 14. amely a hatodik trombitás angyalnak azt mondta: Oldd el a nagy Eufrát folyónál megkötött négy angyalt! 15. És az a négy angyal, akiknek a hivatásuk az volt, hogy bármely órában és napban, hónapban és esztendőben megöljék az embereknek harmadrészét, eloldatott. 16. A lovas-sereg száma kétszázmillió volt, a számukat jól hallottam.

17. S láttam látomásomban a lovakat s lovasokat. Páncéljuk tűzveres, jácintkék, kénsárgaszínű volt; a lovaknak feje pedig az oroszlánfejet formázta s szájukból tűz, füst és kéngáz ömlött ki. 18. Ez a három, szájukból kiömlő elem: a tűz, füst és a kéngáz ölte meg az embereknek harmadrészét. 19. A lovaknak ereje ugyanis az ő szájukban és farkukban van, mert a farkuk olyan mint a kígyóké; fejük van és azzal ártanak. 20. A többiek pedig, akiket e csapás nem ölt meg, nemhogy felhagytak volna a maguk faragványainak az ördögöknek, az aranyból, ezüstből, ércből, köböl s fából való vak, siket és tehetetlen bálványoknak imádásával, 21. sőt még bűnbánatot sem éreztek elkövetett gyilkosságuk, varázslásuk, paráznaságuk s lopásuk miatt.