1 Abban az időben Heródes, a negyedesfejedelem, hallotta Jézus hírét. 2 "Ez keresztelő János, mondta szolgáinak, föltámadt halottaiból, azért működik benne a csodatévő erő." 3 Heródes tudniillik annakidején elfogatta Jánost, bilincsbe verette és testvérének, Fülöpnek felesége, Heródiás miatt börtönbe vetette. 4 János ugyanis figyelmeztette: "Nem lehet a tiéd." 5 Erre meg akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották. 6 Heródes születésenapján történt, hogy Heródiás leánya táncolt a vendégek előtt. 7 Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit is kér, megadja neki. 8 Az pedig, előre kitanítva anyjától, így szólt: "Add nekem egy tálon keresztelő János fejét." 9 A király erre elszomorodott, de az eskü és a vendégek miatt megparancsolta, hogy adják oda. 10 Lefejeztette tehát Jánost a börtönben. 11 Fejét elhozták egy tálon és odaadták a leánynak, az meg elvitte anyjának. 12 Tanítványai akkor eljöttek, elvitték a testét és eltemették. Aztán elmentek és hírülvitték Jézusnak. 13 Jézus a hír hallatára elhajózott onnan egy magányos helyre, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett erről és gyalogszerrel utána ment a városokból. 14 Mikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve és meggyógyította betegeiket. 15 Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai és figyelmeztették: "Elhagyatott ez a hely és az idő is eljárt. Bocsásd el a népet, hogy a falvakba mehessenek és ennivalót vegyenek maguknak." 16 Jézus azonban így válaszolt: "Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni." 17 "Csak öt kenyerünk és két halunk van", felelték. 18 "Hozzátok ide", mondta. 19 Meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fűre, aztán fogta az öt kenyeret és a két halat, föltekintett az égre és megáldotta azokat. Majd megtörte a kenyereket és tanítványainak adta, a tanítványok pedig a népnek. 20 Ettek mindnyájan és jóllaktak. A kenyérmaradékból még tizenkét kosarat szedtek össze. 21 Az asszonyokon és gyermekeken kívül mintegy ötezer férfi evett.

22 Ezután nyomban fölszólította tanítványait, hogy szálljanak bárkába és menjenek előre a túlsó partra, amíg ő hazaküldi a népet. 23 Miután hazaküldte őket, fölment egy hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Késő estig maradt ott egymagában. 24 A bárkát jó messze a parttól hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. 25 Az éjszaka negyedik őrváltása idején Jézus a vizen járva feléjük közeledett. 26 Amint meglátták a tanítványok, hogy a vizen jár, rémülten kiáltották: "Kísértet!" - és félelmükben össze-vissza kiabáltak. 27 De Jézus mindjárt megszólította őket: "Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!" 28 Mire Péter így szólt: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vizen." "Jöjj!" - mondta ő. 29 Péter kiszállt a bárkából és Jézus felé indult a vizen. 30 De az erős szél láttára megijedt, s mikor merülni kezdett, így kiáltott: "Uram, ments meg!" 31 Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megragadta és azt mondta neki: "Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?" 32 Amint beszállt a bárkába, a szél elállt. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte. 33 "Valóban Isten Fia vagy!" - vallották meg. 34 Átkeltek a tavon és Genezáretnél értek partot. 35 Mihelyt fölismerték őt a helybéliek, hírét vitték az egész környéken. Eléje hoztak minden beteget és kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. 36 Aki csak hozzáért, meggyógyult.