1. Ez idő tájt hallott hírt Jézusról Heródes, a negyedes/e fejedelem 2. és azt mondta szolgáinak: Ez Avató János! Az támadott fel holtából, innét a csodaereje. 3. Heródes ugyanis, Jánost elfogatván, bilincsbe verette s tömlőébe vettette, testvérének felesége, Heródiás miatt. 4. Mert János azt mondta néki: Nem szabad teneked vele együtt élned. 5. Sőt meg is akarta öletni, de félt a néptől, mert prófétának tartották. 6. Mikor azonban Heródes születése napját ünnepelték s Heródiás lánya táncolt őelőttük, Heródes beleszeretett 7. s esküvel fogadta, hogy bármit kér, megadja néki. 8. A lány, anyja rábeszélésére, azt mondta: Hozasd ide nékem egy tálban Avató Jánosnak a fejét. 9. A királynak kedvét szegte ugyan ez a kérés, hanem azért esküje és vendégei miatt megparancsolta, hozzák el. 10. S parancsára lefejezték Jánost a börtönben 11. és elhozták fejét egy tálban s odaadták a leánynak, az meg odavitte az anyjának. 12. János tanítványai pedig eljöttek, elvitték az ő holttestét s eltemették. Majd elmentek s elmondták a dolgot Jézusnak. 13. Jézus a vett hírre, elhajózott onnét egymagában a pusztába. A városok népe azonban, amint ezt megtudta, utánament gyalogszerrel. 14. És mikor partra szállt, a sok nép láttára, megesett a szíve rajtuk és meggyógyította a betegeiket. 15. Hanem alkonyatkor odamentek hozzá a tanítványai s azt mondták: Puszta hely ez! Az idő is későre jár. Bocsásd el a népet! Hadd menjenek a falvakba eleséget venni. 16. Ámde Jézus azt felelte nékik: Nem kell elmenniök. Adjatok ti enni nékik. 17. De ők azt mondották néki: Nincs egyebünk öt kenyérnél és két halnál. 18. Erre Jézus így szólt: Hozzátok ide! 19. És kiadván a parancsot, hogy a nép telepedjék le a fűre, elővette az öt kenyeret és két halat s az égre tekintve, megáldotta, megtörte és odaadta a kenyeret a tanítványoknak, a tanítványok pedig a népnek. 20. Ettek s jóllaktak mindnyájan, sőt tizenkét teli kosárnyi maradékot szedtek össze. 21. Az étkezők, a gyermekeket és az asszonyokat nem számítva, mintegy ötezerén voltak.

22. Ezután nyomban sürgette tanítványait, hogy szálljanak hajóra s menjenek át előre a túlsó partra, amíg ő a népet elbocsátja. 23. S ő a népet elbocsátván, egymagában a hegyre ment imádkozni. Az est beálltával egyedül volt ottan. 24. A hajó ekkor már a tó közepe felé járt, s hullámok hányták, vetették, mert szembe fújt a szél. 25. De Jézus szürkület tájban, a tó vizén járva, utolérte őket. 26. A tanítványok látván, hogy ő a tavon jár, megijedtek s összesúgtak: Kísértet! S ijedtükben kiáltoztak. 27. De Jézus azonnal megszólalt és azt mondta nékik: Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek! 28. Erre Péter azt felelte néki: Uram! Ha te vagy az, parancsolj magadhoz a vizén. 29. Ő pedig azt mondta: Jere! S Péter kiszállt a hajóból és a vizen járva, Jézus felé indult. 30. Hanem a vihar láttára megijedt és mikor merülni kezdett, felkiáltott: Uram! Segíts! 31. Jézus rögtön kinyújtván a kezét, megragadta és azt mondta néki: Kicsinyhitű! Miért kételkedtél? 32. S amint a hajóba léptek, a szél elállt. 33. A hajó népe pedig odament és e szókkal borúit eléje: Bizony, bizony, Isten fia vagy te! 34. Átkelvén a túlsó partra, a Genezáret földjére jutottak. 35. S amint az odavaló nép ráismert, üzenetet küldtek az egész környékbe s odahoztak hozzá minden beteget 36. s kérten kérték, hogy legalább a ruhája csücskét érinthessék. És aki megérintette, meggyógyult.