1. Akkoriban Heródes negyedes fejedelem hallotta Jézus hírét. 2. "Ez Keresztelő János - mondta szolgáinak -, feltámadt, innen van benne a csodatévő erő." 3. Heródes ugyanis elfogatta Jánost, bilincsbe verette, és börtönbe vetette fivére, Fülöp felesége, Heródiás miatt. 4. János ugyanis figyelmeztette: "Nem lehet a tiéd!" 5. Meg is akarta ölni, de félt a néptől, mert prófétának tartották. 6. Heródes születése napján történt, hogy Heródiás lánya táncolt a vendégeknek. 7. Annyira megtetszett Heródesnek, hogy esküvel ígérte, bármit kér is, megadja neki. 8. Az - minthogy anyja előre kitanította - így szólt: "Add nekem egy tálon Keresztelő János fejét!" 9. A király elszomorodott, de az esküre és a vendégekre való tekintettel megparancsolta, hogy adják neki oda. 10. Lefejeztette hát Jánost a börtönben. 11. Fejét elhozták egy tálon, odaadták a lánynak, az meg elvitte az anyjának. 12. Akkor eljöttek tanítványai, elvitték és eltemették a holttestet, aztán elmentek, és hírül adták Jézusnak. 13. A hír hallatára Jézus elhajózott onnan egy elhagyatott helyre, hogy egyedül legyen. De a nép tudomást szerzett róla, és gyalogszerrel utána ment a városokból. 14. Amikor kiszállt, már nagy tömeget talált ott. Megesett rajtuk a szíve, s meggyógyította betegeiket. 15. Amikor beesteledett, odamentek hozzá tanítványai, és figyelmeztették: "Elhagyatott itt ez a hely, s már az idő is későre jár. Bocsásd el a népet, hadd széledjenek szét a falvakba, hogy élelmet vegyenek maguknak!" 16. Jézus azonban így válaszolt: "Nem kell elmenniük, ti adjatok nekik enni!" 17. "Csak öt kenyerünk van, és két halunk" - felelték. 18. "Hozzátok ide!" - mondta, 19. s meghagyta, hogy a nép telepedjék le a fűre, majd fogta az öt kenyeret meg a két halat, föltekintett az égre, és megáldotta őket. Ezután megtörte a kenyereket, odaadta tanítványainak, a tanítványai pedig a népnek. 20. Mindnyájan ettek s jól is laktak. A maradékból tizenkét kosarat teleszedtek. 21. Az asszonyokat és a gyerekeket nem számítva mintegy ötezer férfi evett.

22. Ezután nyomban szólt a tanítványoknak, szálljanak bárkába, és evezzenek át a túlsó partra, addig ő hazaküldi a népet. 23. Miután hazaküldte, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben besötétedett, s ő ott volt egymagában. 24. A bárka már jópár stádiumnyira járt a parttól, hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. 25. Éjszaka a negyedik őrváltás idején a víz tükrén elindult feléjük. 26. Amikor a tanítványok észrevették, hogy a vízen jár, megrémültek. "Kísértet!" - mondták, s félelmükben kiabáltak: 27. Jézus azonban megszólította őket: "Bátorság! Én vagyok, ne féljetek!" 28. Erre Péter így szólt: "Uram, ha te vagy, parancsold meg, hogy odamenjek hozzád a vízen!" 29. "Gyere!" - felelte. Péter kilépett a bárkából és elindult Jézus felé a vízen. 30. Az erős szél láttára azonban megijedt, és amikor merülni kezdett, felkiáltott: "Uram ments meg!" 31. Jézus kinyújtotta a kezét és megfogta. "Te kishitű - vonta kérdőre -, miért kételkedtél?" 32. Amikor beszállt a bárkába, a szél nyomban elült. 33. Akik a bárkában voltak, leborultak előtte, és megvallották: "Valóban Isten Fia vagy!" 34. Átkeltek a tavon és Genezáretnél értek partot. 35. Az odavalók felismerték, s az egész környéken hírét vitték. Odahordták hát mind a betegeket 36. és arra kérték, hogy legalább ruhája szegélyét érinthessék. Aki érintette, meggyógyult.