1. Azután pedig, hogy átmentek Ámphipoliszon és Ápollónián, Thesszálonikába érkeztek; ott a zsidóknak volt egy zsinagógájuk; 2. Pál szokása szerint bement hozzájuk, és három szombaton tanította őket az írásokból, 3. megmagyarázván és kimutatván, hogy Krisztusnak szenvednie kellett, és a halálból fel kellett támadnia és hogy - amint mondta, - az a Jézus, akit én hirdetek néktek, az a Krisztus (a Messiás). 4. Néhányan közülük engedtek a meggyőző szavaknak s Pálhoz és Szilászhoz szegődtek, úgyszintén az istenfélő görögök közül is nagy sokaság, és az előkelő asszonyok közül is nem kevesen. 5. Emiatt a zsidók irigykedtek, és maguk mellé vettek a piacinépségből néhány gonosz embert, csődületet támasztottak, és nyugtalanságot szítottak a városban, azután a Jászon háza elé sereglettek, és igyekeztek Pált és Szilászt a házból a nép elé kivezetni; 6. de amikor nem találták őket, a város elöljárói elé vonszolták Jászónt és még néhány atyafit és azt kiáltozták: Ezek a világfelforgatók itt is megjelentek 7. és Jászon befogadta őket; pedig ezek valamennyien a császár rendeletei ellen cselekszenek, mert azt mondják, hogy más a király éspedig Jézus. 8. Ilyen vádaskodásukkal felizgatták a sokaságot, valamint a város elöljáróit, akik mind ezt hallották. 9. De amikor Jászón és a többiek kezességet vállaltak, elbocsátották őket. 10. Az atyafiak pedig azonnal még azon az éjszakán (Thesszálonikából) elküldték Pált és Szilászt Beroiába; és amikor ők odaérkeztek, elmentek a zsidók zsinagógájába; 11. azok a zsidók nemesebb lelkűek voltak, mint a thesszálonikaiak, úgyhogy az igét teljes készséggel fogadták, naponként tudakozván az írásokat, hogy amit (Páltól) hallottak, úgy vannak-é az írások szerint is. 12. Sokan közülük hívővé is lettek, sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is nem kevesen. 13. Amikor azonban a thesszálonikai zsidók megtudták, hogy Pál Beroiában is hirdeti az igét, elmentek oda, és a sokaságot ott is nyugtalanították és felizgatták. 14. Akkor az atyafiak azonnal elküldték Pált, mintha a tenger felé menne; Szilász és Timotheus azonban Beroiában maradtak.

15. Akik pedig elkísérték Pált, vele maradtak addig, amíg Athénbe érkezett; majd visszamentek, és azt a parancsolatot vitték Szilásznak és Timotheusnak, hogy minél hamarabb menjenek el Pálhoz. 16. Pál amíg Athénben várta Szilászt és Timotheust, lelke felháborodott, mert városszerte sok bálványt látott. 17. Beszélgetésbe eredt hát a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélő emberekkel, és a piacon mindennap azokkal, akikkel éppen találkozott. 18. Néhány epikureus és sztoikus filozófus is vitába szállt vele, és némelyek így szóltak: Mit akarhat ez a fecsegő mondani? Mások pedig azt mondták: Úgy látszik, hogy idegen istenek hirdetője. Pál ugyanis Jézusról és a feltámadásról szóló evangéliomot hirdette. 19. És megragadván őt, elvezették az Áreiopágoszra, és azt mondták: Vajon megtudhatjuk-é, hogy mi az az új tanítás, amelyet hirdetsz? 20. Mert a mi fülünknek idegen dolgokat beszélsz; mi tehát tudni kívánjuk, hogy miről van szó. 21. Az athéniek ugyanis valamennyien és az ott lakó jövevények is, semmire sem szenteltek annyi időt, mint arra, hogy valami újat mondjanak vagy halljanak. 22. Pál előállt az Áreiopágosz közepén és ezt mondta: Athéni férfiak, úgy látom, hogy ti minden tekintetben nagyon istenfélő emberek vagytok. 23. Amikor ugyanis szertejártam és szentélyeiteket figyelmesen megnéztem, egy oltárra akadtam, amelyre ezt írták: EGY ISMERETLEN ISTENNEK. Akit tehát ti jóllehet nem ismertek, és mégis tiszteltek, azt hirdetem én tinéktek. 24. Az Isten, aki teremtette a világot és mindent, ami abban van, Ő az Ura a mennynek és a földnek, és nem lakik kézzel csinált templomokban; 25. emberi kéz szolgálatára sem szorul, mintha valami nélkül szűkölködnék, mert Ő ád mindennek életet, leheletet és mindent; 26. és az emberi nemzetséget egy atyától származtatta, hogy lakjanak szerte a földnek színén, és előre meghatározta rendelt idejüket és lakóhelyük határait, 27. hogy keressék az Istent, ha talán kitapinthatnák Őt és megtalálhatnák, minthogy Ő nincsen messze egyikünktől sem.