1 Miután pedig általmentek Ámfipolison és Apollónián, Thessalonikába érkeztek, ahol volt a zsidóknak zsinagógájuk. 2 Pál pedig, amint szokása volt, beméne hozzájuk, és három szombaton át vetekedék velük az Írásokból, 3 Megmagyarázva és kimutatva, hogy a Krisztusnak szükség volt szenvedni és feltámadni a halálból; és hogy ez a Jézus a Krisztus, akit én hirdetek néktek. 4 És némelyek azok közül hittek és csatlakozának Pálhoz és Siláshoz; úgyszintén az istenfélő görögök közül nagy sokaság, és az előkelő asszonyok közül nem kevesen. 5 De a zsidók, akik nem hisznek vala, irigységtől felindíttatván, és maguk mellé vévén a piaci népségből némely gonosz férfiakat, csődületet támasztván felháboríták a várost; és a Jáson házát megostromolván, igyekeztek őket kihozni a nép közé. 6 Mikor pedig őket nem találák, Jásont és némely atyafiakat vonszolák a város elöljárói elé, kiáltozva, hogy ezek, akik az egész világot felforgatták, itt is megjelentek; 7 Kiket Jáson házába fogadott: pedig ezek mindnyájan a császár parancsolatai ellen cselekszenek, mivelhogy mást tartanak királynak, Jézust. 8 Fel is indíták a sokaságot és a város elöljáróit, kik hallják vala ezeket. 9 De mikor kezességet nyertek Jáson és a többiek részéről, elbocsáták őket. 10 Az atyafiak pedig azonnal, azon éjszakán elküldék Pált Silással egyetemben Béreába; kik mikor odamentek, elmenének a zsidóknak zsinagógájába. 11 Ezek pedig nemesb lelkűek voltak a thessalonikabelieknél, úgymint kik bevevék az Igét teljes készséggel, naponként tudakozva az Írásokat, ha úgy vannak-é ezek. 12 Sokan hittek azért őközülük; sőt az előkelő görög asszonyok és férfiak közül is nem kevesen. 13 Mikor azonban tudtukra esett a Thessalonikából való zsidóknak, hogy Béreában is prédikálta Pál az Istennek Igéjét, elmenének, és a sokaságot ott is felháboríták. 14 De akkor mindjárt kibocsáták az atyafiak Pált, hogy utazzék a tenger felé; Silás és Timótheus azonban ott maradának. 15 Akik pedig elkísérték Pált, elvitték őt egész Athénig; és parancsát vivén Siláshoz és Timótheushoz, hogy minél hamarább menjenek őhozzá, elmenének.

16 Athénben pedig, mikor azokat várá Pál, szelleme háborog vala őbenne, látván, hogy a város bálványokkal van tele. 17 Vetekedik vala azért a zsinagógában a zsidókkal és az istenfélő emberekkel, és a piacon mindennap azokkal, akiket éppen ott talált. 18 Némelyek pedig az epikureus és stoikus filozófusok közül összeakadtak ővele. És némelyek mondának: Mit akarhat ez a csacsogó mondani? Mások meg: Idegen istenségek hirdetőjének látszik. Mivelhogy a Jézust, és a feltámadást hirdeti vala nékik. 19 És megragadván őt, az Areopágusra vitték, ezt mondván: Vajon megérthetjük-é, mi az az új tanítás, amelyet te hirdetsz? 20 Mert valami idegen dolgokat beszélsz a mi füleinknek; meg akarjuk azért érteni, mik lehetnek ezek. 21 Az athéniek pedig mindnyájan, és az ott lakó jövevények, semmi másban nem voltak foglalatosok, mint valami újságnak beszélésében és hallgatásában. 22 Előállván pedig Pál az Areopágusnak közepette, monda: Athéni férfiak, minden tekintetben nagyon istenfélőknek látlak titeket. 23 Mert mikor bejárám és szemlélém a ti szentélyeiteket, találkozám egy oltárral is, melyre ez volt ráírva: Ismeretlen Istennek. Akit azért ti nem ismerve tiszteltek, Őt hirdetem én néktek. 24 Az Isten, aki teremtette a világot és mindazt, ami abban van, mivelhogy Ő mennynek és földnek Ura, kézzel csinált templomokban nem lakik. 25 Sem embereknek kezeitől nem tiszteltetik, mintha valami nélkül szűkölködnék, holott Ő ád mindeneknek életet, leheletet és mindent; 26 És az egész emberi nemzetséget egy vérből teremtette, hogy lakozzanak a földnek egész színén, meghatározván előre rendelt idejüket és lakásuknak határait; 27 Hogy keressék az Urat, ha talán kitapogathatnák Őt és megtalálhatnák, jóllehet bizony nincs messze egyikünktől sem: 28 Mert Őbenne élünk, mozgunk és vagyunk; miképpen a költőitek közül is mondották némelyek: Mert az Ő nemzetsége is vagyunk. 29 Mivelhogy azért az Istennek nemzetsége vagyunk, nem kell azt gondolnunk, hogy aranyhoz, vagy ezüsthöz, vagy kőhöz, emberi mesterség és kitalálás faragványához hasonlatos az Istenség.