1. Pál ezek után Athénből eltávozott és Korinthusba ment. 2. Ott egy Ákülász nevű pontoszi származású zsidóra talált, aki feleségével Priszkillával nemrégen érkezett Itáliából, mert Klaudiosz császár megparancsolta, hogy minden zsidó távozzék el Rómából. Pál hozzájuk szegődött, 3. és mivel ugyanazt a mesterséget űzte mint ők, náluk maradt és együtt dolgoztak; mesterségükre nézve ugyanis sátorcsinálók voltak. 4. Minden szombaton azonban a zsinagógában tanított, és igyekezett meggyőzni mind a zsidókat mind a görögöket. 5. Amikor pedig Szilász és Timotheus Makedoniából megérkezett, Pál teljesen az ige hirdetésének szentelte magát, és tanúbizonyságot tett a zsidók előtt arról, hogy Jézus a Krisztus. 6. De amikor azok ellene támadtak és gyalázkodtak, tiltakozásul a port ruhájáról lerázta, és azt mondta nékik: A véretek hulljon a fejetekre! Én tiszta vagyok és mostantól fogva a pogányokhoz megyek. 7. És otthagyta őket. Elment onnan Titiosz Jusztosz nevű istenfélő ember házába; az a ház szomszédos volt a zsinagógával, 8. Kriszposz pedig, a zsinagóga elöljárója háza népével együtt az Úrban hívővé lett; a korinthusiak közül is sokan, akik hallották Pált, hitre jutottak és megkeresztelkedtek. 9. Az Úr pedig egy éjjel látomás által azt mondta Pálnak: Ne félj, hanem prédikálj és ne hallgass, 10. mert én veled vagyok, és senki sem támad tereád, hogy néked ártson, mert nékem sok népem van ebben a városban. 11. Így hát Pál Korinthusban maradt egy esztendeig és hat hónapig és tanította ott az Isten igéjét. 12. Amikor pedig Gállión volt Akhája helytartója, a zsidók egymással egyetértve rátámadtak Pálra, és a törvényszék elé vezették; 13. és azt mondták: Ez rábeszéli az embereket, hogy törvényellenes módon tiszteljék az Istent. 14. Amikor aztán Pál szólni készült, Gállión azt mondta a zsidóknak: Ti zsidók, ha csakugyan valami törvénytelenségről vagy gonosz gaztettről volna szó, engedve a törvénynek elfogadnálak titeket vádlókként,

15. de mivel valami tanításról, s bizonyos nevekről és a ti törvényetekről folyik a vita, intézzétek el azt ti magatok, mert én ezekben a dolgokban nem kívánok bíráskodni. 16. És elűzte őket a törvényszék elől. 17. Akkor valamennyien megragadták Szószthenészt a zsinagóga elöljáróját, és a törvényszék előtt ütlegelték; Gállión azonban semmit sem törődött velük. 18. Pál még hosszabb ideig Korinthusban maradt; azután elbúcsúzott az atyafiaktól és elhajózott Szüria felé, s vele együtt Priszkilla és Ákülász. Pál azonban még a korinthusi Kenkhreiában megnyíratta a fejét; mert valami fogadást tett. 19. Amikor Efezusba érkeztek, Pál Priszkillát és Ákülászt otthagyta; (továbbutazása előtt) azonban őmaga bement a zsinagógába és beszélgetett a zsidókkal. 20. Amikor azonban arra kérték, hogy hosszabb ideig maradjon náluk (Efezusban), nem volt hajlandó; 21. búcsút vett tőlük, és azt mondta: Ismét visszatérek majd hozzátok, ha Isten akarja; és elhajózott Efezusból. 22. Azután Cézáreába érkezett; onnan fölment Jeruzsálembe, köszöntötte ott az eklézsiát, majd pedig lement Ántiokhiába, 23. és az után, hogy egy kevés időt ott töltött, ismét elment és rendre bejárta Galácia tartományát és Phrügiát, és erősítette mind a tanítványokat. 24. Közben megérkezett Efezusba egy Apollósz nevű zsidó, alexandriai származású, ékesen szóló férfiú, aki nagyon járatos volt az írásokban. 25. Ő az Úr útjáról valamelyes oktatásban már részesült, és buzgó lélekkel hirdette az igét, és megbízhatóan tanított Jézusról, bár csak János keresztségét ismerte. 26. És a zsinagógában nagy bátorsággal kezdett szólni. Amikor azonban őt meghallgatta Ákülász és Priszkilla, magukhoz vették őt, és még megbízhatóbban megmagyarázták néki az Isten útját. 27. Majd amikor Ápollósz Akhájába készült átmenni, az atyafiak buzdították arra, és írtak a (korinthusi) tanítványoknak, hogy fogadják őt szívesen; amikor aztán odaérkezett, Isten kegyelme által nagy segítségükre volt azoknak, akik hívőkké lettek; 28. mert nyilvánosan, nagy erővel cáfolta a zsidókat, bizonyítván az írásokból, hogy jézus a Krisztus (a Messiás).