1. Ezek után Pál búcsút vett Aténtől, s elment Korintusba 2. ahol egy pontusi származású, Akvila nevű zsidóval, aki Itáliából nem rég jött s ennek feleségével, Prisciliával találkozott - Klaudius parancsára ugyanis el kellett minden zsidónak Rómát hagynia - és hozzájuk csatlakozott. 3. S mert egy mesterségük volt, náluk maradt és dolgozott. Mesterségükre nézve ugyanis sátorcsinálók voltak. 4. Minden szombaton vitatkozott a zsinagógában és meggyőzte a zsidókat épp úgy, mint a görögöket. 5. Sőt mikor Szilás és Timóteus Macedóniából megjöttek, Pál egészen neki buzdult s bebizonyította a zsidóknak, hogy Jézus a Krisztus. 6. De mikor azok ezt tagadták s káromló szavakban törtek ki, kirázva ruháját, azt mondotta nékik: Lelketek rajta! Én ártatlan vagyok. Mostantól fogva a pogányokhoz megyek. 7. S átment onnét egy istenfélő embernek, Ticius Jusztusznak a zsinagógával szomszédos házába. 8. A zsinagóga feje, Kriszpusz pedig az Úrnak híve lett háznépével együtt, sőt, a korintusiak közzül is sok hallgatója hitt és beavattatta magát. 9. Az Úr pedig éjszakai látomásban azt mondotta Pálnak: Ne félj, hanem beszélj és ne hallgass. 10. Veled vagyok, nem bánt téged s nem árt néked senki, mert sok népem van nékem ebben a városban. 11. S ott maradt egy álló esztendeig s hat hónapig és hirdette köztük az Isten igéjét. 12. Gallió akájai helytartósága alatt azonban a zsidók közös akarattal rátámadtak Pálra s a törvényszék elé hurcolták, 13. ezt mondván: Ez az ember törvényellenes vallásra csábítja a népet. 14. Pál már-már megszólalt, mikor Gallió, a zsidókhoz fordulva, így szólt: Zsidók! 15. Ha valami kihágásról vagy bűntényről volna szó, annak rendje-módja szerint meghallgatnálak titeket, de ha a panasz rátok tartozó tan, név s törvény körül forog, intézzétek el azt magatok közt, mert én az ilyen dolgokban nem akarok bíró lenni. 16. S elkergette őket a törvényszék elöl. 17. Erre mindanyian Zosztenészre, a zsinagóga fejére rontottak és megverték a törvényszék előtt, de Gallió éppenséggel nem törődött velük.

18. Pál pedig ott maradt még egy jó ideig, aztán búcsút vett a testvérektől és minthogy fogadalmat tett Kenkreában lenyíratván haját, Priscilla s Akvilla társaságában elhajózott Szíriába. 19. De Efezusba érkezve ottan elvált tőlük. Ő maga pedig bement a zsinagógába s vitatkozott a zsidókkal. 20. S mikor azok kérten kérték, hogy maradjon huzamosabb ideig őnáluk, nem hajlott szavukra, 21. hanem búcsút mondva így szólt: A ránk jövő ünnepet okvetlen Jeruzsálemben kell nékem meg ülnöm, aztán, ha az Isten úgy akarja, újra visszatérek hozzátok. 22. S elhajózott Efezusból, majd Cezáreán át Jeruzsálembe ment és a gyülekezet köszöntése után, lement Antiókiába. 23. Pár napot töltvén ott, újra útra kelt. Bejárta a harmadik galáciai tartományt s Frigiát s megerősítette minden tanítványát. 24. Eközben jött Efezusba egy Apollósz nevű, alexandriai származású ékesszóló s az írásban igen jártas zsidó, 25. aki, mint az Úr útjának avatott tudósa, lelkes hévvel hirdette és alaposan fejtegette a Jézus dolgait, noha csak a János avatását ismerte. 26. S nyíltan, bátran prédikált a zsinagógában is. Mikor Akvila s Priscilla beszélni hallották, magukhoz vették s még alaposabban megismertették őt az Isten útjával. 27. Sőt mikor át akart menni Akájába, a testvérek buzdító szavára, megírták a tanítványoknak, hogy fogadják szívesen. Odajutva, a hívek nagy hasznát látták tehetségének, 28. mert ő igen alaposan és nyíltan cáfolta meg a zsidókat, kimutatván az írásból, hogy Jézus a Krisztus.