1 Ezek után Pál Aténből Korintusba távozott. 2 Itt találkozott egy Aquila nevű pontuszi származású zsidóval és feleségével, Priszcillával. Ezek nemrég érkeztek Itáliából, mert Klaudiusz elrendelte, hogy az összes zsidóknak el kell hagyniuk Rómát. 3 Pál hozzájuk költözött és mivel ugyanazt a mesterséget űzte - sátorkészítők voltak ugyanis - náluk maradt és velük dolgozott. 4 Minden szombaton fölszólalt a zsinagógában, és (az Úr Jézusra hivatkozva) igyekezett meggyőzni a zsidókat és pogányokat. 5 Mikor pedig Szilás és Timóteus megérkezett Macedóniából, Pál egészen az igehirdetésnek szentelte magát. Bizonyítékot tárt a zsidók elé, hogy Jézus a Messiás. 6 Gyalázkodó ellenmondásukra igy kiáltott föl: "A saját fejetekre szálljon véretek! Én ártatlan vagyok. Mostantól fogva a pogányokhoz fordulok." 7 Ezzel elköltözött onnan, és egy Ticiusz Jusztusz nevû istenfélő ember házában szállt meg, akinek lakása a zsinagóga mellé épült. 8 Kriszpusz, a zsinagóga előljárója egész családjával hitt az Úrban, és sok korintusi is megtért és megkeresztelkedett azok közül, akik hallgatták őt. 9 Az Úr egy éjjel látomásban így szólt Pálhoz: "Ne félj, hanem beszélj és ne hallgass! 10 Én veled vagyok: senki sem fog hozzád nyúlni vagy ártani neked. Nagyszámú népem lakik ugyanis ebben a városban." 11 Ottmaradt tehát másfél évig, s ezalatt az Úr igéjét tanította. 12 Gallió ahájai prokonzulsága idején azonban a zsidók egy akarattal Pálra rontottak és a törvényszék elé hurcolták. 13 "Ez az ember, vádolták, törvényellenes istentiszteletre beszéli rá az embereket." 14 Pál már éppen szólásra nyította ajkát, amikor Gallió így szólt a zsidókhoz: "Ti zsidók, ha csakugyan valami törvénytelenségről vagy gonosztettről volna szó, türelemmel lennék hozzátok annak rendje szerint. 15 De ha valami tanításról, személyekről vagy saját törvényetekről vetődik föl vitás kérdés, magatok lássátok. Ilyesmiben én nem akarok biró lenni." 16 Ezzel elkergette őket az ítélőszék elől. Erre a hellenista zsidók valamennyien megragadták Szosztenészt, a zsinagóga fejét,

17 és ott az ítélőszék előtt elpáholták. Gallió pedig mindezzzel semmit sem törődött. 18 Pál még jóideig ottmaradt, aztán búcsút vett a testvérektől. Priszcilla és Aquila társaságában elhajózott Sziria felé. Kenkreában lenyíratta a haját, mert fogadalmat tett. Efezusba érve elvált tőlük. 19 Ő maga pedig bement a zsinagógába és beszédet mondott a zsidók előtt. 20 Kérték ugyan, hogy huzamosabb ideig maradjon, de nem állt rá, búcsúzkodás közben azonban megigérte: 21 "Ha Isten is úgy akarja, még visszatérek hozzátok." Efezusban tengerre szállva lement Cezáreába. 22 Innen fölutazott az egyház üdvözlésére s aztán lement Antióhiába. 23 Bizonyos ideig itt tartózkodott, majd útnak eredt. Sorjában bejárta a galaták földjét és Frigiát, lelket öntve valamennyi tanítványba. 24 E közben egy Apolló nevű, alexandriai zsidó érkezett Efezusba. Ékesszóló és az Írásban igen jártas ember volt. 25 Már kapott valami oktatást az Úr tanításáról. Buzzgó lélekkel és helyesen hirdette és tanította a Jézusra vonatkozó dolgokat, de még csak János keresztségéről tudott. 26 Bátor bizalommal kezdett beszélni a zsinagógában. Amikor Priszcilla és Aquila meghallották, magukhoz hívták és behatóbban elmagyarázták neki Isten tanítását. 27 Mikor pedig Ahájába akart menni, a testvérek bíztatták és írtak a tanítványoknak, hogy fogadják őt szívesen. Odaérkezve azután tehetségével sokban hasznukra volt a híveknek. 28 A nyilvánosság előtt eredményesen megcáfolta a zsidókat azzal, hogy bebizonyította az Írás alapján, hogy Jézus a Messiás.