1. A vámszedők és bűnösök mind közeledtek Jézushoz, hogy Őt hallgassák. 2. A farizeusok és az írástudók ellenben zúgolódtak, mondván: Ez bűnösöket fogad társaságába, sőt velük együtt eszik is. 3. Ő pedig ezt a példázatot mondta nékik: 4. Melyik ember az tiközületek, akinek száz juha van, és ha azok közül egyet elveszít, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a legelőn, és nem megy el az elveszett után, amíg azt megtalálja? 5. És ha megtalálta, örömében fölveszi a vállára, 6. és hazamenvén, összehívja barátait és szomszédait, és azt mondja nékik: Örvendezzetek velem, mert megtaláltam az én elveszett juhomat. 7. Mondom néktek, hogy a mennyben éppen így nagyobb öröm lesz egy megtérő bűnösön, mint kilencvenkilenc igazon (megigazult emberen), akiknek nincsen szükségük megtérésre. 8. Vagy ha egy asszonynak tíz ezüst drakhmája van, és egy drakhmát (azaz kb. egy forint értékű pénzt) elveszít, nem gyújt-e mécset, és nem söpri-e ki a házat, és nem keresi-é gondosan, amíg megtalálja? 9. És ha megtalálta, összehívja barátnőit, szomszédasszonyait, és így szól: Örvendezzetek énvelem, mert megtaláltam az elveszett ezüst pénzt. 10. Mondom néktek, éppen így örülnek az Isten angyalai egy bűnös ember megtérésének. 11. Majd így szólt: Egy embernek volt két fia. 12. Az ifjabbik így szólt az atyjának: Atyám, add ide nékem a vagyonnak rám eső részét. Az atya meg is osztotta két fia közt a vagyont. 13. Az ifjabbik fiú azután nem sok idő multával összeszedte mindenét, és elköltözött egy távoli vidékre. És ott, mivelhogy feslett életet élt, eltékozolta a vagyonát. 14. Azután pedig, hogy mindent elpazarolt, nagy éhség támadt azon a vidéken, úgyhogy nyomorogni kezdett. 15. Akkor elment és elszegődött annak a vidéknek egy polgárához; az a maga mezejére küldte őt, hogy ott legeltesse a disznókat; 16. és a fiú szeretett volna jóllakni azzal az eleséggel, amelyet a disznók ettek, de senki sem adott néki abból. 17. Akkor magába szállt, és így szólt: Az én atyámnak milyen sok bérese bővelkedik kenyérben, én pedig itt éhen pusztulok el.

18. Fölkelek, és elmegyek az én atyámhoz, és azt mondom néki: Atyám, vétkezem az ég (Isten) ellen és teellened; 19. többé már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak hívjanak; tégy engemet olyanná, mint béreseid közül egy. 20. Azután fölkelt, és elment atyjához. Még távol volt, amikor meglátta őt az atyja, megesett rajta a szíve, hozzáfutott, nyakába borult, és megcsókolta őt. 21. A fiú pedig így szólt néki: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, többé már nem vagyok arra méltó, hogy fiadnak hívjanak. 22. Az atya azonban így szólt a szolgáinak: Hozzátok ki gyorsan a legjobb ruhát, és öltöztessétek fel őt, és húzzatok gyűrűt az ujjára és a lábára sarut, 23. azután hozzátok elő azt a hizlalt tulkot, vágjátok le, s együnk és vigadjunk, 24. mert az én fiam halott volt, de megelevenedett, elveszett volt, de megtaláltatott. És vigadni kezdtek. 25. Az idősebbik fiú aközben a mezőn volt; és amikor hazamenet közeledett a házhoz, zenét és táncot hallott. 26. Azért magához hívott egy szolgát és megkérdezte: Mi az? 27. Az pedig így felelt néki: Öcséd jött meg, és mivel egészségesen érkezett meg, atyád levágatta a hizlalt tulkot. 28. Ezt hallván az idősebb fiú, megharagudott, és nem akart bemenni; atyja azonban kiment, és hívta őt. 29. De ő így felelt atyjának: íme, annyi esztendő óta szolgálok néked, soha nem szegtem meg parancsolatodat, és te mégsem adtál nékem soha egy kecskegidát sem, hogy barátaimmal vigadjak. 30. De amikor megjött ez a te fiad, aki parázna nőkkel tékozolta el a te vagyonodat, levágattad néki a hizlalt tulkot. 31. Az atya azonban így szólt néki: Fiam, te mindenkor velem vagy, és mindenem a tiéd; 32. vigadnod és örvendezned kellene hát, mert ez a te testvéred halott volt, de megelevenedett, elveszett volt, de megtaláltatott.