1. A vámszedők és a bűnösök (vétkezők) mind közeledtek hozzá, hogy hallgassák, 2. és zúgolódtak a farizeusok és az írástudók, és ezt mondták: ez bűnösöket (vétkezőket) fogad magához és együtt eszik velük. 3. Erre ezt a példázatot mondta nekik: 4. ki az az ember közületek, akinek ha száz juha van, és egy elvész közülük, nem hagyja ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy el az elveszett után, amíg meg nem találja? 5. és amikor megtalálta, örömében felveszi a vállára, 6. és amikor hazaér, összehívja a barátait és a szomszédait és ezt mondja nekik: örüljetek együtt velem, mivelhogy megtaláltam az elveszett juhomat, 7. mondom nektek, hogy ugyanígy nagyobb öröm lesz az égben is egy bűnös gondolkodásmód megváltoztatásán (észretérésén) mint kilencvenkilenc megigazulton, akinek nincs szüksége a gondolkodásmód megváltoztatására. 8. Vagy melyik asszony az, akinek van tíz drachmája, és ha elveszt egy drachmát, nem gyújt mécset, nem söpri ki a házat és nem keresi gondosan, míg meg nem találja? 9. és ha megtalálja, összehívja a barátnőit és a szomszédasszonyokat, és ezt mondja: örüljetek együtt velem, mert megtaláltam a drachmát, amelyet elvesztettem. 10. Ugyanígy, mondom nektek, öröm lesz az Isten angyalainak színe előtt egyetlen észretért vétkezőn (gondolkozását megváltoztató bűnösön), 11. majd pedig ezt mondta: egy embernek volt két fia, 12. és a fiatalabbik ezt mondta az apjának: apám, add ki nekem a vagyon rám eső részét, az pedig elosztotta köztük a vagyonát (ami a megélhetésre volt). 13. És nem sok nappal azután összeszedte mindenét a fiatalabb fiú, elköltözött egy távoli vidékre, és ott eltékozolta (elpazarolta) vagyonát, léhán, feslett életet élve. 14. Amikor pedig mindent elköltött, nagy éhínség támadt azon a vidéken, és nélkülözni kezdett, 15. és elment, elszegődött annak a vidéknek egy polgárához, aki elküldte őt mezeire disznókat legeltetni. 16. És sóvárgott (kívánta volna) megtölteni gyomrát azokkal a szentjánoskenyér hüvelyekkel, amelyeket a disznók ettek, és senki sem adott neki,

17. ekkor pedig magába szállt, és ezt mondta: apám hány bérese bővölködik kenyérben, én meg itt éhen pusztulok, 18. fölkelek, elmegyek az apámhoz, és ezt mondom neki: apám, vétkeztem az ég ellen és veled szemben, 19. többé már nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak hívj, tégy engem olyanná, mint a béreseid közül egy. 20. És útra kelt, visszament az apjához, de még mikor távol volt (messziről) meglátta őt az apja, és megesett rajta (elszorult) a szíve, és futott, a nyakába borult, és össze-vissza csókolta. 21. Ekkor ezt mondta a fia neki: apám, vétkeztem az ég ellen és veled szemben, többé (már) nem vagyok arra méltó, hogy fiadnak hívj. 22. Így szólt pedig az apa rabszolgáihoz: gyorsan hozzátok ki a legjobb (elsőrendű) ruhát, öltöztessétek fel, és adjatok (húzzatok) gyűrűt az ujjára és sarut a lábaira, 23. és hozzátok elő a hízlalt borjút, és vágjátok le, együnk és vigadjunk, 24. mivelhogy ez a fiam halott volt, és életre kelt, elveszett és megtaláltatott (megkerült) és elkezdtek vigad(oz)ni, 25. az idősebbik fia pedig a mezőn volt, és amikor hazajövet közeledett a házhoz, a zene és a körtánc hangját meghallotta 26. és odahívta az egyik (szolga)legényt, tudakozódott, hogy mik ezek, 27. az pedig megmondta neki, hogy: a testvéröcséd megjött, és levágatta az apád a hízlalt borjút, mivelhogy egészségesen visszakapta őt, 28. erre (az) megharagudott, és nem akart bemenni, az apja pedig kijött és kérlelte, 29. ő pedig ezt mondta az apának: látod, annyi éve szolgálok neked, és soha parancsaidat meg nem szegtem (át nem hágtam), és nekem sohasem adtál egy kecskegidát sem, hogy barátaimmal egyet mulassak (vigadjak), 30. amikor pedig ez a fiad, aki a vagyonodat cédákkal falta fel, megjött, levágattad neki a hízlalt borjút. 31. Ő pedig ezt mondta neki: gyermekem, te mindig velem vagy, és mindenem a tied, 32. de vigadnod és örülnöd kellene, mivelhogy ez a testvéred halott volt, és életre kelt (megelevenedett), elveszett és megtaláltatott,