1. A mennyek országa hasonló egy olyan gazdához, aki jókor reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon az ő szőlőjébe. 2. Az után pedig, hogy a munkásokkal egy napra egy dénárban (kb. 80 fillérben) megegyezett, elküldte őket szőlőjébe. 3. Amikor aztán három óra tájban ismét kiment, látta, hogy mások is tétlenül ott állnak a piacon, 4. és így szólt nékik: Menjetek ki ti is a szőlőbe, és ami igazságos, megadom majd néktek. 5. Azok kimentek. Hat és kilenc óra tájban ismét kiment, és ugyanúgy cselekedett. 6. Tizenegy óra tájban is kiment, és talált másokat, akik ott álltak, és azt mondta nékik: Miért álltok itt tétlenül napestig? 7. Azok így feleltek néki: Mert minket senki sem fogadott meg. Ő azt mondta nékik: Menjetek ki ti is a szőlőbe. 8. Amikor pedig beesteledett, a szőlő ura így szólt a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat, és fizesd ki a bérüket, elkezdvén az utolsókon, mind az elsőkig. 9. Akkor előjöttek a tizenegy órakor felfogadottak, és egy dénárt kapott mindegyik. 10. Amikor aztán az elsők jöttek, azt gondolták, hogy ők majd többet kapnak; de ők is egy-egy dénárt kaptak. 11. Amint megkapták, zúgolódtak a gazda ellen, 12. és azt mondták: Ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak, és te egyenlővé tetted őket mivelünk, akik a napi munka terhét és a hőséget szenvedtük. 13. Ő azonban egyiküknek így felelt: Barátom, nem bánok veled igazságtalanul; nem egy dénárban egyeztél meg velem? 14. Vedd ami a tiéd, és menj el; én pedig ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint néked; 15. vajon nem szabad-e nékem a magaméval azt tennem, amit akarok? Rossz szemmel nézed, hogy én jó vagyok? 16. Így lesznek (a végső ítélet napján) az utolsók elsőkké, és az elsők utolsókká. 17. Jézus amikor Jeruzsálembe készült felmenni, csupán a tizenkét tanítványát vette maga mellé, és útközben azt mondta nékik: 18. Ímé, felmegyünk Jeruzsálembe, és az Ember Fia a főpapok és írástudók kezébe adatik majd, halálra ítélik Őt, 19. és átadják Őt a pogányoknak, hogy megcsúfolják, megkorbácsolják, és keresztre feszítsék, de harmadnap fel fog támasztatni.

20. Akkor odament Jézushoz Zebedeus fiainak anyja fiaival együtt, és leborulva kérni akart tőle valamit. 21. Ő pedig így szólt néki: Mit akarsz? Az így felelt néki: Rendeld el, hogy ez az én két fiam a te országodban együtt üljön veled az egyik jobb, a másik bal kezed felől. 22. Jézus így felelt: Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok-é inni azt a poharat, amelyet én ki fogok inni? Azok azt mondták: Ki tudjuk inni. 23. Akkor Ő így szólt nékik: Az én poharamat kiisszátok ugyan, de az én jobb és bal kezem felől való ülést nem az én dolgom megadni, hanem azoké lesz az, akiknek az én Atyám elkészítette. 24. Amikor ezt a tíz tanítvány meghallotta, bosszankodott a két testvérre. 25. De Jézus magához hívta őket, és azt mondta: Tudjátok, hogy a fejedelmek leigázzák népeiket, és a nagyok hatalmaskodnak rajtuk. 26. De köztetek ne így legyen; hanem aki nagy akar lenni köztetek, az legyen a ti szolgátok, 27. és aki első akar lenni köztetek, az legyen a ti szolgátok. 28. Amint az Ember Fia sem azért jött, hogy néki szolgáljanak, hanem hogy Ő szolgáljon, és az Ő életét váltságul adja sokakért. 29. Amikor Jerikhóból kimentek, nagy sokaság követte Őt. 30. És íme, két vak ült az út mellett, és amikor hallották, hogy Jézus ott megy el, így kiáltoztak: Uram, Dávid Fia, könyörülj mirajtunk! 31. A sokaság dorgálta őket, hogy hallgassanak; de ők annál jobban kiáltották: Uram, Dávid Fia, könyörülj mirajtunk! 32. Jézus megállt, magához hívta őket, és azt kérdezte: Mit akartok, hogy cselekedjem veletek? 33. Azok így feleltek: Azt Uram, hogy megnyíljék a szemünk. 34. Jézus megszánta őket, megérintette a szemüket, és azonnal ismét láttak, és követték Őt.