1. Mert hasonló a mennyország a gazdához, aki korán reggel kiment munkásokat fogadni a szőlőjébe. 2. S megegyezvén velük napi egy dénárban, kiküldte őket a szőlőjébe. 3. Nyolc óra tájban újra kimenvén, más tétlenül ácsorgókat látott a piacon. 4. Azoknak is azt mondotta: Menjetek ki ti is a szőlőbe, s ami igazság szerint jár, megadom nektek. 5. S elmentek. Tizenkét, majd három óra tájban megint kiment s hasonlóképp cselekedett. 6. Majd kimenvén öt óra tájban, más tétlenül ácsorgókat talált s megkérdezte őket: Miért ácsorogtok itt egész nap tétlenül? 7. Azok azt felelték néki: Mert senki sem fogadott meg minket. Erre azt mondotta nékik: Menjetek ki ti is a szőlőbe, s ami igazság szerint jár, megkapjátok. 8. Mikor aztán az est beállt, azt mondta a szőlősgazda a vincellérjének: Hívd elő a munkásokat s add ki a bérüket az utolsókon kezdve az elsőkig. 9. Jöttek az öt órások s kaptak fejenként egy dénárt. 10. Jöttek az elsők is s azt hitték, hogy többet kapnak, de azok is egy dénárt kaptak fejenként. 11. És mikor felvették, zúgolódtak a gazda ellen. 12. S azt mondták: Ezek az utolsók egy óra hosszat dolgoztak s te azokat egy sorba tetted mivelünk, akik a nap terhét és hévségét nyögtük. 13. Ő azonban egyikük felé fordulva így szólt: Barátom! Nem bánok veled igazságtalanul. Hát nem egy dénárban egyeztél meg velem? 14. Fogd a pénzed és menj! Én ez utolsónak épp annyit akarok adni, mint néked. 15. Avagy nem szabad-é a magaméval azt tennem, amit akarok? Vagy azért öl az irigység tégedet, mivel én jó vagyok? 16. Így lesznek az utolsók elsők, az elsők utolsók. Mert sok a hivatalos, de kevés a választott. 17. Majd hogy elindult Jeruzsálembe, magához vette a tizenkét tanítványt magukban s azt mondta nékik útközben: 18. Mostmár felmegyünk Jeruzsálembe. Az ember fia a főpapok és írástudók kezébe adatik; halálra ítélik 19. s átadják a pogányoknak, hogy megcsúfolják, megostorozzák és megfeszítsék, de harmadnapon feltámad. 20. Ekkor odament hozzá a Zebedeus-fiúk anyja fiaival együtt s leborult előtte, mintha valamire kérni akarná.

21. Megkérdezte tőle: Mit akarsz? Az válaszolt: Engedd meg, hogy ez az én két fiam, az egyik jobb, a másik bal kezed felől üljön a te országodban! 22. De Jézus azt mondta nékik: Nem tudjátok, hogy mit kértek. Megtudjátok-e inni azt a poharat, amelyet majd én megiszom! Azt felelték: Megtudjuk. 23. Erre azt mondotta nékik: Az én poharamat ugyan megisszátok, de a jobb, avagy bal kezem felül való ülőhelyt megadni, nem az én dolgom; azoknak jut, akiknek azt az én atyám elkészítette. 24. Ezt hallva, a többi tíz megütközött a két testvér kívánságán. 25. De Jézus magához szólítván őket, azt mondta: Tudjátok, hogy a pogány népek fejedelmei zsarnokoskodnak és nagyjai hatalmaskodnak felettük. 26. Nálatok nem így lesz. Aki nagy akar lenni köztetek, legyen cselédetek 27. s aki első akar lenni köztetek, legyen szolgátok. 28. Az emberfia sem azért jött, hogy szolgáltassa magát, hanem hogy szolgáljon s váltságul adja életét sokakért. 29. Jerikóból eltávozván, sok nép követte őt. 30. És mikor két, az út mentén ülő vak hallotta, hogy Jézus arra megy, kiáltozott, mondván: Uram, Dávid fia! Könyörülj rajtunk. 31. A nép csitította őket, hogy hallgassanak. De azok még jobban kiáltoztak, mondván: Uram, Dávid fia! Könyörülj rajtunk. 32. Jézus megállt, előhívta s megkérdezte őket: Mit akartok? Mit tegyek veletek? 33. S azok így feleltek: Azt Uram, hogy lássunk. 34. Jézus megsajnálta őket, megérintette szemüket és azonnal megjött a szemük világa s követték öt.