1. Mert hasonló az Egek (Istenének) Királysága a gazdaemberhez, aki mindjárt korán reggel kiment, hogy munkásokat fogadjon (bérbe) szőlőjébe, 2. és miután megegyezett a munkásokkal napi egy dénárban, elküldte őket szőlőjébe. 3. A harmadik óra körül kiment és más munkanélkülieket látott ácsorogni (tétlenül álldogálni) a piacon, 4. azoknak is szólt: menjetek ti is a szőlőmbe és ami igazságos, megadom majd nektek. 5. Ezek is elmentek. Hat és kilenc óra körül ismét kiment és ugyanúgy tett. 6. Amikor pedig tizenegy körül kiment másokat talált ácsorogva és azt mondta nekik: mi(ér)t ácsorogtok itt egész nap tétlenül? 7. Ezt mondták neki: mert senki sem fogadott (bérbe) fel minket. Ő ezt mondta nekik: menjetek el ti is a szőlőmbe. 8. Amikor este lett, a szőlő ura ezt mondta vincellérjének: hívd a munkásokat és add meg nekik a bért, kezdve a legutolsótól az elsőkig. 9. Jöttek pedig akik tizenegy óra körül érkeztek, kaptak egy-egy dénárt. 10. Amikor (pedig) az elsők jöttek, azt hitték (gondolták), hogy (majd) többet kapnak, de csak az egy-egy dénárt kapták ők is. 11. A bér felvétele után azonban zúgolódtak a (házi)gazda ellen, 12. ezt mondták: ezek az utolsók csak egy órát dolgoztak és egyenlőkké tetted őket velünk, akik a nap(pal) terhét és hőségét viseltük, 13. (de) ő pedig egyiküknek így válaszolt: pajtásom, nem vagyok veled igazságtalan, (hát) nem egy dénárban egyeztél meg velem? 14. Vedd a magadét és menj: de én ennek az utolsónak is annyit akarok adni, mint neked. 15. Vagy nem szabad azt tennem az enyémmel, amit akarok? Vagy a te szemed gonosz talán, mert én jó vagyok? 16. Így lesznek az utolsók elsőkké és az elsők utolsókká (mert sok a meghívott, de kevés (a) kiválasztott). 17. Amikor pedig Jézus Jeruzsálembe készült felmenni, maga mellé vette külön a tizenkettőt, és az úton (útközben) ezt mondta nekik: 18. lám, felmegyünk Jeruzsálembe és az Emberfiát átadják a főpapoknak és az írástudóknak, halálra ítélik, 19. és átadják a (pogány) nemzetbelieknek, hogy kicsúfolják és megkorbácsolják és keresztre feszítsék, de harmadnapon életre kel.

20. Ekkor odament hozzá a Zebedeus-fiak anyja fiaival, leborult előtte, (hogy) valamit kérjen tőle. 21. Ő pedig ezt mondta neki: mit akarsz?Ez azt mondta neki: mondd, hogy e két fiam egyike jobb kezed, másik bal kezed felől üljön királyságodban, 22. azt válaszolta Jézus (ezt mondta): nem tudjátok, mit kértek. Képesek vagytok-e kiinni a poharat, amelyet én fogok inni? mondták neki: képesek vagyunk. 23. Mondta nekik: poharamat ugyan kiisszátok (és a bemerítéssel bemerítkeztek, amellyel én bemerítkezem), de hogy a jobb és baloldalamra üljetek, nem az én dolgom megadni, hanem ez azoké, akiknek Atyám elkészítette. 24. És amikor ezt meghallotta a többi tíz, megnehezteltek a két testvérre, 25. Jézus pedig magához hívta őket és ezt mondta: tudjátok, hogy a nemzetek vezetői uralkodnak rajtuk és a nagyok hatalmaskodnak felettük, 26. de köztetek ne így legyen, hanem ha valaki közületek nagy akar lenni, legyen a (diakonus) szolgátok, 27. és valaki, aki közületek első akar lenni, legyen a rabszolgátok, 28. mint ahogy az Emberfia nem azért jött, hogy szolgáljanak neki (kiszolgálják), hanem hogy (diakonusként) szolgáljon és lelkét adja váltságul sokakért, 29. és amikor kimentek Jerikóból, nagy tömeg követte Őt. 30. És lám! két vak ült az út mellett, meghallották, hogy Jézus arra halad, kiáltozni kezdtek: Uram, könyörülj rajtunk Dávid fia! 31. a tömeg pedig csitította őket, hogy hallgassanak, de azok még nagyobb hangon kiáltottak, ezt mondták: Uram, könyörülj rajtunk Dávid fia! 32. és Jézus megállt, magához szólította őket, és ezt mondta: mit akartok, hogy tegyek veletek? 33. Ezt mondták neki: Uram, hogy szemeink felnyíljanak! 34. megsajnálta pedig őket Jézus, megérintette szemeiket és mindjárt feltekintettek és követték Őt (csatlakoztak hozzá).