1 De azt mondom, ameddig az örökös kiskorú, semmivel sem különb a rabszolgánál, noha mindenek (mindennek) ura. 2 Mégis gyámok, és sáfárok alatt van az atyjától előre meghatározott időig. 3 Így mi is, mikor kiskorúak voltunk, a világ elemei alá voltunk vetve rabszolgasorsra. 4 Mikor azonban eljött az idő teljessége, Isten elküldte a Fiát, ki asszonytól lett, törvény alá került, 5 hogy a törvény alatt levőket kivásárolja, hogy a fiúvá fogadtatást elnyerjük. 6 Minthogy pedig fiak vagytok, Isten elküldte szívünkbe Fiának szellemét, aki így kiált: "Abba! Atya!" 7 Így hát nem vagy többé rabszolga, hanem fiú, ha pedig fiú, akkor Istenen át örökös is. 8 Mégis akkor, mikor Istent nem ismertétek, természettől oly dolgok rabszolgaságában éltetek, melyek nem istenek. 9 De most, hogy Istent megismertétek, helyesebben, hogy Isten megismert titeket, hogy fordulhattok ismét az erőtlen és szegényes elemekhez? Hogy akarhatjátok ugyanazt újra kezdeni? Ismét az elemek rabszolgái akartok lenni? 10 Napokra, hónapokra, időpontokra és évekre figyeltek. Féltelek titeket! 11 Csak nem volt hiábavaló az értetek való fáradozásom? 12 Legyetek olyanokká, mint én, mert én is olyanná lettem, amilyenek ti vagytok, testvéreim! Könyörgöm hozzátok! Ti nekem semmit sem ártottatok. 13 Tudjátok, hogy első ízben hústestem erőtlensége miatt hirdettem nektek az örömüzenetet. 14 Ti akkor arra a kísértésre, mely a húsomban kísértett, nem válaszoltatok megvetéssel, sem nem köptetek engem látva, hanem úgy fogadtatok, mint Istennek angyalát, mint magát a Krisztus Jézust. 15 Hova lett boldognak-magasztalásotok? Mert bizonyságot teszek, hogy ha lehetséges lett volna, szemeteket vájtátok volna ki, s adtátok volna nekem. 16 Hát azzal ellenségetekké lettem, hogy az igazat megmondtam nektek? 17 Nem szépen buzgólkodnak azok értetek, sőt ki akarnak rekeszteni titeket Isten kegyelméből, hogy körülöttük buzgólkodjatok. 18 Szép dolog az, ha mindenkor buzgók vagytok, és nemcsak akkor, mikor jelen vagyok nálatok. 19 Gyermekeim, kiket ismét fájdalommal szülök, míg kiformálódik bennetek a Krisztus,

20 szeretnék most nálatok lenni és változtatni a hangomon, mert zavarban vagyok veletek szemben. 21 Azt mondjátok meg nekem ti, kik a törvény alatt akartok lenni, hogy nem halljátok a törvényt? 22 Hiszen írva van benne, hogy Ábrahámnak két fia volt, egy a fiatal rabszolgálótól és egy a szabad nőtől. 23 Az egyik a rabszolgálótól a hús vonalán született, a másik az ígéreten át a szabadtól. 24 Ezek egy példázatnak a képei. A két nő tudniillik két szövetség: egy a Sina hegyéről való, rabszolgaságra szülő: ez Hágár. 25 Hágár a Sina hegy Arábiában, egy vonalban van a mostani Jeruzsálemmel, mert gyermekeivel együtt rabszolgaságban él. 26 A felső Jeruzsálem ellenben szabad, ez a mi anyánk. 27 Hiszen meg van írva: "Vigadj te meddő, ki nem szülsz! Törj ki hangos kiáltásba, ki nem vajúdsz. Mert sokan vannak az elhagyottnak gyermekei, többen, mint a férjes asszonyéi!" 28 Ti testvéreim, Izsák vonalán ígéret gyermekei vagytok! 29 De mint ahogy a hús vonalán született üldözte a Szellem vonalán születőt, úgy van ma is. 30 Csakhogy mit mond az írás? "Vesd ki a rabszolgálót és annak fiát, mert rabszolgálónak fia nem fog szabadnak fiával együtt örökrészt kapni." 31 Azért hát testvéreim, nem a rabszolgálónak, hanem a szabadnak gyermekei vagyunk.