1 Láttam. Egyszerre a Bárány ott állt a Sion hegyén és vele száznegyvennégyezren olyanok, akik homlokukra írva viselték az ő nevét és Atyjának nevét. 2 Hangot hallottam a mennyből, mintha sok víz zúgna, vagy mintha nagy mennydörgés szólna, olyan volt a hang, melyet hallottam, mintha citerások pengetnék citerájukat. 3 Új dalt énekeltek a trón, a négy élőlény és a vének előtt, és senki sem volt képes megtanulni a dalt, csak a száznegyvennégyezer, akiket megvásároltak a földről. 4 Ők azok, akik asszonyokkal nem szennyezték be magukat, hiszen szüzek. Ők azok, akik a Bárányt mindenhova követik, ahová csak megy. Őket zsengéül vásárolták meg az emberek közül Istennek és a Báránynak. 5 Szájukban nem találtak hazugságot, feddhetetlenek. 6 Láttam azután egy másik angyalt, ki az ég delelőjén repült. Nála volt az örökkévaló örömüzenet, hogy kihirdesse a földön lakóknak, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek. 7 Erős hangon szólt: "Féljétek az Istent és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája. Boruljatok le az előtt, aki a mennyet, földet, tengert és a vizek forrásait alkotta." 8 Azután másik, második angyal követte és szólt: "Leomlott, leomlott a nagy Babilon, mely parázna indulatának borával megitatta az összes nemzetet." 9 Megint más, harmadik angyal követte azokat, és nagy hangon mondta: "Ha valaki a fenevad előtt, vagy annak képe előtt leborul, s homlokára vagy kezére veszi annak jegyét, 10 szintén inni fog az Isten indulatának borából, melyet keveretlenül szolgálnak fel haragjának poharában, s tűzzel és kénkővel fogják kínozni Isten szent angyalai előtt és a Bárány előtt. 11 Kínlódásuknak füstje felszáll majd az örök korok korain át, nem lesz nyugvásuk sem nappal, sem éjjel azoknak, akik a fenevad előtt és annak képmása előtt leborulnak, sem annak, aki magára veszi a fenevad nevének bélyegét. 12 Itt tűnik ki a szentek állhatatossága, azoké, akik őrzik Isten parancsolatait és a Jézusba vetett hitet."

13 Azután szózatot hallottam az égből, mely így hangzott: "Írd meg: Mostantól fogva boldogok a halottak, akik az Úrban halnak meg. Csakugyan - így szól a Szellem -, itt az ideje, hogy fáradalmaiktól megnyugod­janak. Mert tetteik velük haladva követik őket." 14 Újra láttam. Egyszerre fehér felhő tűnt fel, s a felhőn ült valaki, aki ember Fiához hasonlított. A fején arany koszorú volt, a kezében éles sarló. 15 Azután egy másik angyal jött elő a templomból s az erős hangon odakiáltott a felhőn ülőnek: "Nyújtsd ki sarlódat és arass, mert eljött az aratás órája, mert megszáradt a föld aratnivalója." 16 Ekkor a felhőn ülő sarlóját a földnek vetette, és a föld learattatott. 17 Megint másik angyal jött elő az égben lévő templomból, s annál szintén éles sarló volt. 18 Az oltártól előjött egy másik angyal is, kinek fennhatósága volt a tűzön és hangos szóval kiáltott annak, akinél az éles sarló volt: "Nyújtsd ki éles sarlódat és szüreteld le a föld szőlőtőkéjének fürtjeit, mert megértek annak bogyói." 19 Erre az angyal ráhelyezte a földre sarlóját, leszüretelte a föld szőlőtőkéjét s bevetette azt Isten indulatának nagy sajtójába. 20 A sajtót a városon kívül taposták, s vér folyt ki a sajtóból a lovak zablájának magasságáig ezerhatszáz stádium terjedelemben.