1. Majd láttam a Sión hegyén álló Bárányt száznegyvennégyezred magával. Homlokára az ő atyjának neve volt felírva. 2. S olyanforma szózat hangzott felém az égből, mint az árvíznek zúgása s mint az erő mennydörgés robaja s az a szózat, amelyet hallottam, mintha csak citerát pengető citerásoknak éneke lett volna. 3. Valami újfajta éneket zengtek a trón, a négy élőlény és a presbiterek előtt és azt az éneket senki sem tudta utánuk mondani, csak az a földről megváltott száznegyvennégyezer. 4. Ezek azok, akik asszonyokkal be nem mocskolták magukat, akik szűztiszták; ezek azok, akik, minden útján követik a Bárányt; ezek azok, akik áron vétettek meg az emberek közül, mint zsengéi az Istennek és a Báránynak. 5. Ezeknek szájában álnokság nem találtatott ezek feddhetetlenek. 6. Aztán egy más angyalt láttam az eget átszelve repülni az örök evangéliommal, hogy hirdesse a föld lakóinak, minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek, 7. aki nagy fennszóval így szólt: Féljétek az Istent és dicsőítsétek! Itt van ítéletének órája! Imádjátok a mennynek és a földnek, a tengernek és a forrásoknak teremtőjét! 8. Egy más angyal pedig, aki őt követte, így szolt: Leomlott, leomlott Babilon, a hatalmas város, aki paráznasága veszett borával itatta az összes népeket. 9. Sőt egy harmadik angyal is követte őt, aki harsány hangon így kiáltott: Aki a fenevadat és annak képét imádja, a bélyegét a homlokán, vagy a kezén hordja, 10. az is iszik az Isten haragjának borából, amely tisztán töltetett az ő haragjának poharába s elszenvedi a tűz és a kén kínját a szent angyalok és a Bárány színe előtt. 11. Igen, akik a fenevadat és annak képét imádják és neve bélyegét hordják, azok kínjának füstje felszáll mindörökké s nem lesz nyugodalmuk sem nappal, sem éjjel. 12. Ez az Isten parancsolataihoz és a Jézus hitéhez ragaszkodó szentek béketűrésének próbája. 13. Erre ezt az égi szózatot hallottam: írd! Boldogok a halottak, akik mostantól fogva az Úrban halnak meg! Úgy van. A Lélek mondja, hogy munka után édes lesz nyugalmuk. Cselekedeteik elkísérik őket.

14. Azután egy fényes felhőt láttam. A felhőn egy emberfiához hasonló alak ült, fején aranykoronával, kezében éles sarlóval. 15. S egy más angyal a templomból kijövet, harsány hangon odakiáltott a felhőn ülőnek: Ereszd neki a sarlódat és arass! Itt az aratás ideje! A föld aratni valója megérett. 16. És a felhőn ülő neki eresztette sarlóját a földnek és a föld learattatott. 17. Majd egy más angyal jött ki a mennyei templomból, akinek szintén éles sarlója volt. 18. S még egy más angyal jött ki az oltártól, a tűz ura s nagy fennszóval odakiáltott az élessarlósnak: Ereszd neki az éles sarlódat s szedd le a föld szőlőjének fürtjeit! Bogyójuk már érett. 19. És az angyal nekieresztette a földnek éles sarlóját és leszedvén a földnek szőlőjét, beledobta Isten haragjának hatalmas kádjába. 20. S mikor megtaposták a városon kívül, a kádból a lovak zablájáig érő, ezerhatszáz stádiumnyi hosszan elterülő vér ömlött ki.