1. És néztem és íme a Bárány Sión hegyén állott és vele száznegyvennégyezren, kiknek homlokára oda volt írva az ő neve és az ő Atyja neve. 2. És szózatot hallottam az égből, mint sok vizek zúgását és nagy mennydörgés szavát; és a szózat, melyet hallottam, olyan volt, mint a hárfáikat pengető hárfások játéka. 3. És egy újfajta éneket zengtek a trón előtt és a négy élőlény és a vének előtt; és az éneket senki sem tudta mondani, hanem csak az a száznegyvennégyezer, kik megváltattak a földről. 4. Ezek azok, kik magokat asszonyokkal meg nem fertőztették, mivelhogy szüzek. Ezek követik a Bárányt, bárhova megy. Ezek kiváltattak az emberek közül első zsengék gyanánt az Istennek és a Báránynak, 5. és az ő szájokban nem találtatott hazugság, mert ők szenny nélkül állnak az Isten trónja előtt. 6. És láttam egy más angyalt az ég közepén repülni, kezében az örök evangéliummal, hogy hirdesse a földön lakóknak és minden nemzetnek és nemzetségnek, nyelvnek és népnek, 7. fennhangon mondván: Féljétek az Urat és dicsőítsétek őt, mert eljött az ő ítéletének órája; és imádjátok őt, ki az eget és földet, a tengert és a vízi óriásokat teremtette! 8. És más angyal jött irtana, ki így szólt: Elesett, elesett ama nagy Babilon, mely az ő paráznasága haragborával megitatott minden nemzetet. 9. És ezek után egy harmadik angyal következett, ki nagy szóval monda: Aki a vadállatot és annak képét imádja, és fölveszi bélyegét homlokára vagy kezére, 10. az inni fog az Isten haragjának borából is, mely vegyítés nélkül töltetett az ő haragpoharába, s tűzzel és kénkővel fog kínoztatni a szent angyalok színe előtt és a Bárány színe előtt; 11. és az ő kínjaiknak füstje fölszáll örökön örökké; és nem lesz nyugalmuk se éjjel se nappal azoknak, kik imádták a vadállatot és annak képét, és aki fölveszi nevének bélyegét. 12. Ebben áll a szentek béketűrése, kik megtartják az Isten parancsolatait és Jézus hitét.

13. És szózatot hallottam az égből, mely azt monda nekem: Írjad: Boldogok a halottak, kik az Úrban halnak meg. Mostantól fogva már azt mondja a Lélek, hogy nyugodjanak az ő munkáiktól, mert cselekedeteik követik őket. 14. És néztem, és íme egy fehér felhő, és a felhő fölött ült valaki, hasonló az Emberfiához, fején aranykoronával és kezében éles sarlóval. 15. És más angyal jött ki a templomból, nagy szóval kiáltva a felhőn ülőnek: Ereszd meg sarlódat és arass, mert eljött az aratás órája, mivel megérett a föld aratnivalója. 16. És a felhőnülő nekieresztette sarlóját a földnek és a föld learattatott. 17. És más angyal jött ki a templomból, mely az égben van, kinek szintén éles sarlója volt. 18. És más angyal jött ki az oltártól, kinek hatalma volt a tűz felett, és fennszóval kiáltott annak, kinél az éles sarló volt, mondván: Ereszd meg éles sarlódat és szedd le a föld szőlejének fürtjeit, mert már megértek gerezdjei. 19. És az angyal neki eresztette éles sarlóját a földnek és leszedte a föld szőlejét és az Isten haragjának nagy kádjába hányta. 20. És tapostatott a kád a városon kívül, és vér jött ki a kádból, mely egész a lovak zablájáig ért, ezerhatszáz futamatnyira.