1. Ekkor Pál végigtekintett a tanácson és így szólt: Atyámfiai, férfiak, én teljes jó lelkiismerettel szolgáltam az Istennek mind e mai napig. 2. Anániás pedig, a főpap, megparancsolta azoknak, akik mellette álltak, hogy üssék szájon. 3. Akkor Pál így szólt neki: Megver téged az Isten, te meszelt fal! Itt ülsz, hogy ítélj felettem a törvény szerint és törvényellenesen azt parancsolod, hogy engem verjenek? 4. Az ott állók pedig így szóltak: Az Isten főpapját szidalmazod? 5. Pál erre azt mondta: Nem tudtam, atyámfiai, hogy főpap. Mert meg van írva: A te népednek fejedelmét ne átkozd! 6. Mivel pedig Pál tudta, hogy egyik részük a szadduceusok, másik pedig a farizeusok közül való, így kiáltott a tanács előtt. Atyámfiai férfiak, én farizeus vagyok, farizeusnak a fia a halottak feltámadásának reménysége miatt vádolnak engem. 7. Mihelyt pedig ezt mondta: meghasonlás támadt a farizeusok és szadduceusok között és a gyűlés megoszlott. 8. Mert a szadduceusok azt állítják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok ellenben mind a kettőt vallják. 9. Nagy kiáltozás támadt tehát és a farizeuspárti írástudók közül némelyek felálltak és heves vitatkozásban ezt mondták: Semmi rosszat sem találunk ebben az emberben. Hátha Lélek szólt neki vagy angyal? (A 9. vers végén egyes kéziratokban még ez olvasható: Ne tusakodjunk Isten ellen.) 10. És mivel nagy meghasonlás támadt, az ezredes attól félve, hogy Pált szétszaggatják, megparancsolta hogy a csapat jöjjön le, ragadja ki közülük és vigye a várba. 11. A következő éjtszka pedig az Úr odaállt mellé és ezt mondta: Bízzál, mert amint Jeruzsálemben bizonyságot tettél az én ügyem mellett, úgy kell neked bizonyságot tenned Rómában is. 12. Másnap pedig a zsidók összeálltak, átok alatt megfogadták egymásnak, hogy sem nem esznek, sem nem isznak addig, amíg Pált meg nem ölik. 13. Többen voltak pedig negyvennél, akik ezt az összeesküvést szőtték. 14. Ezek elmentek a papi fejedelmekhez és vénekhez, és ezt mondták: Átok alatt köteleztük magunkat, hogy semmit sem ízlelünk addig, amíg Pált meg nem öljük.

15. Most azért a tanáccsal együtt javasoljátok az ezredesnek, hogy holnap hozza le hozzátok, mintha az ügyét alaposabban akarnátok megvizsgálni. Mi pedig készek vagyunk megölni őt, mielőtt ideér. 16. Pál nőtestvérének fia azonban meghallotta ezt a cselvetést, elment és amint bejutott a várba, tudtára adta Pálnak. 17. Pál pedig az egyik századost magához hivatta és ezt mondta: Vezesd az ezredeshez ezt az ifjút, mert jelenteni akar neki valamit. 18. Az tehát maga mellé vette őt, elvitte az ezredeshez és azt mondta: A fogoly Pál magához; hívatott engem, hogy ezt az ifjút vezessem hozzád, mert mondani akar neked valamit. 19. Az ezredes pedig kézenfogta, félrevonult vele és tudakolta: Mi az, amit nekem jelenteni akarsz? 20. Az pedig szólt: A zsidók elhatározták, hogy megkérnek téged, hozasd le Pált holnap a tanács elé, mintha alaposabban meg akarnák vizsgálni az ügyét. 21. De te ne engedj nekik, mert közülök több mint negyven férfi les rá, akik átokkal kötelezték magukat, hogy addig sem nem esznek, sem nem isznak, amíg meg nem ölik. Már készen is vannak és várják az üzenetedet. 22. Akkor az ezredes elbocsátotta az ifjút és meghagyta neki: Senkinek se szólj arról, hogy ezeket jelentetted nekem. 23. Ezután magához hívatott kettőt a századosok közül és így szólt: Készítsetek fel kétszáz katonát, hogy induljanak Cézáreába, és hetven lovast meg kétszáz dárdást az éjszaka harmadik órájától fogva; 24. és adjanak melléjük nyerges állatokat is. hogy Pált felültetve, biztonságban vigyék Félix helytartóhoz. 25. Levelet is írt, amelynek tartalma ez volt: 26. Klaudius Liziás a nemes helytartónak, Félixnek üdvözletét küldi. 27. Ezt a férfiút a zsidók elfogták és meg akarták ölni, de odamenve csapatommal, kiszabadítottam, mivel megtudtam, hogy római polgár. 28. Amikor pedig meg akartam tudni, mivel vádolják, levitettem a tanácsuk elé 29. és úgy találtam, hogy az ő törvényük vitás kérdései felől vádolják, de semmi halált vagy fogságot érdemlő vád nincs ellene.