1. Pál, szemét a főtanácsra vetve, megszólalt: Testvérek! Én e mai napig lelkiismeretes hűséggel végeztem Isten iránt való kötelességemet. 2. Erre Anániás főpap odaszólt a mellette állóknak: Üssétek szájon! 3. De Pál visszavágott: Megver az Isten tégedet te fehérre mázolt fal. Te ülsz törvényt én felettem s te adod ki a parancsot, hogy a törvény ellenére megüssenek engem? 4. A mellette állók azonban rászóltak: Az Isten főpapját szidod? 5. Pál azt válaszolta: Nem tudtam testvérek, hogy ö főpap. Mert meg van írva: Ne átkozd néped vezérét. 6. Mikor pedig Pál megtudta, hogy az egyik részük szadduceus, a másik meg farizeuspárti, így kiáltott fel a főtanácsban: Testvérek! Én farizeus s farizeusoknak a fia vagyok. Engemet a holtak reménysége, a feltámadás miatt vádolnak. 7. S ezt jóformán még ki sem mondotta, már ki is tört a pártviszály a farizeusok és a szadduceusok között s a közönség meghasonlott. 8. A szadduceusok ugyanis azt mondják, hogy nincs feltámadás, sem angyal, sem lélek, a farizeusok ellenben ezt is, azt is vallják. 9. S lett nagy kavarodás. Előállottak egyesek a farizeus-párti írástudók közül s heves vitát kezdve, kijelentették, hogy: Ez az ember mi szerintünk tisztára ártatlan. Nincs kizárva, hogy lélek vagy angyal szólt hozzá. 10. Hogy aztán e felett jó soká vitáztak, az ezredes attól tartva, hogy Pált szétszaggatják, kiadta a parancsot, hogy jöjjenek le a katonák, ragadják ki őt közülük s vigyék fel a várba. 11. A következő éjjel azonban az Úr megjelent néki s azt mondta: Bátorság Pál! Amint bizonyságot tettél mellettem Jeruzsálemben, úgy kell bizonyságot tenned Rómában is. 12. De reggelre kelve a zsidók közül néhányan összeesküvést szervezve, átok alatt megfogadták, hogy nem esznek s nem isznak addig, míg Pált meg nem ölik. 13. Az összeesküvők negyvennél is többen voltak. 14. S elmentek a főpapokhoz és vénekhez s azt mondták: Átok alatt megfogadtuk, hogy egy falat nem sok, de annyit sem veszünk a szánkba, míg Pált meg nem öljük.

15. Most tehát a főtanáccsal egyetértve, adjátok tudtára az ezredesnek, hogy holnap vezettesse őt elétek azon ürügy alatt, mintha meg akarnátok vizsgálni alaposabban a dolgát. Mi pedig majd résen állunk s útközben megöljük. 16. De a Pál húgának fia értesült a cselszövésről, fogta tehát magát s bemenvén a várba, közölte Pállal a dolgot. 17. Erre Pál magához kérette az egyik századost s azt mondta: Vezesd ezt az ifjút az ezredes elé, mert valamit akar néki jelenteni. 18. Az magával vitte s az ezredes elé vezetve, azt mondta: A fogoly Pál magához hivatott s arra kért, hogy ezt az ifjút vezessem tehozzád, mert valamit akar mondani néked. 19. Az ezredes kézenfogva, félrevonta és négyszemközt megkérdezte őt: Mit akarsz mondani nékem? 20. Az így felett: A zsidók összebeszéltek, hogy megkérnek téged vezettesd le Pált holnap a tanács elé azon ürügy alatt, mintha meg akarnák alaposabban vizsgálni a dolgát. 21. De te ne higyj nékik, mert közülük negyvennél többen leselkednek reá s átok alatt megfogadták, hogy nem esznek és nem isznak addig, amíg őt meg nem ölik. Már fel is készültek s várják válaszodat. 22. Erre az ezrede az ifjút elbocsátotta, ráparancsolván, hogy meg ne mondja senkinek, hogy ezt néki tudtul adta. 23. S behívatván két századost, azt mondotta nékik: Szereljetek fel kétszáz katonát, hetven lovast s kétszáz dárdást, hogy éjjel három órakor elindulhassanak Cezáreába. 24. Gondoskodjatok hátasállatról is, hogy Pált arra felültetve, baj nélkül vigyék el Félix helytartóhoz. 25. Aztán levelet írt. Tartalma ez volt: 26. Klaudius Liziás üdvözli Félixet, a nemes helytartót. 27. Ezt az embert a zsidók megfogták s majdnem agyonverték, mikor közbelépve, csapatommal kiszabadítottam, 28. mivel megtudtam, hogy római polgár, s hogy megtudjam azt is, miért vádolják öt, tanácsuk elé vitettem. 29. Úgy találtam, hogy az Ö törvényük vitás kérdései miatt vádolják, de olyan bűne nincsen, ami miatt halált, avagy börtönt érdemelne. 30. Minthogy pedig azt is jelentették nékem, hogy a zsidók cselt szőttek ellene, nyomban hozzád küldtem s meghagytam a vádlóknak is, adják elő panaszukat néked. Jó egészséget.