1 Pál a Főtanácsra nézett és beszédet tartott: „Testvéreim, én mind e mai napig tiszta lelkiismerettel éltem Isten előtt.” 2 Ekkor Anániás főpap megparancsolta azoknak, akik Pál mellett álltak, hogy üssék szájon. 3 Pál Anániáshoz fordult: „Isten fog téged megverni, te képmutató! Te akarsz engem a Törvény alapján elítélni, s ugyanakkor a Törvény ellenére megparancsolod, hogy engem üssenek meg?” 4 Akik mellette álltak, rászóltak Pálra: „Hogy mersz így beszélni Isten főpapjával?” 5 Pál így felelt: „Testvéreim, nem tudtam, hogy ő a főpap. Meg van írva: »Ne szidalmazd néped fejedelmét!« 6 Amikor Pál látta, hogy a Főtanács egy része szadduceusokból, a másik része farizeusokból áll, felkiáltott: „Testvérek, én is farizeus vagyok, sőt már apám is az volt! Most is azért állok a bíróság előtt, mert hiszek abban, hogy a halottak fel fognak támadni.” 7 Amikor ezt mondta, a farizeusok és a szadduceusok vitatkozni kezdtek egymással, és a gyűlés két csoportra szakadt. 8 A szadduceusok ugyanis nem hiszik, hogy a halottak fel fognak támadni. Nem hiszik, hogy vannak angyalok, vagy szellemek, a farizeusok azonban hisznek ezekben. 9 Nagy zűrzavar és kiabálás támadt. Majd a farizeusok csoportjából felállt néhány törvénytanító, és szenvedélyesen így érveltek: „Semmi rosszat nem találunk benne. Lehet, hogy egy angyal vagy szellem szólt hozzá.” 10 A vitatkozás annyira elvadult, hogy a parancsnok már attól félt, hogy Pált széttépik. Ezért megparancsolta a katonáknak, hogy menjenek le, Pált szabadítsák ki a vitatkozók közül, és vigyék vissza az erődbe. 11 Azon az éjszakán az Úr megállt Pál mellett, és azt mondta neki: „Légy bátor, mert ahogyan Jeruzsálemben hűségesen tanúskodtál rólam, úgy kell majd tanúskodnod Rómában is!” 12-13 Másnap reggel a zsidók közül negyvenen összegyűltek, és azt tervezték, hogy meggyilkolják Pált. Átok terhe alatt megfogadták, hogy addig sem nem esznek, sem nem isznak, amíg ez nem sikerül. 14 Elmentek a főpapokhoz és a nép vezetőihez, és azt mondták: „Megfogadtuk, hogy addig semmit nem eszünk, amíg Pált meg nem öljük.

15 Ezért most a Főtanáccsal együtt kérjétek meg a parancsnokot, hogy küldje le hozzátok Pált, mintha még kérdezni szeretnétek tőle valamit. Mi pedig lesbe állunk, és megöljük, mielőtt ideérne.” 16 Pál unokaöccse azonban meghallotta ezt a tervet, elment az erődbe, és elmondta Pálnak. 17 Pál ekkor magához hívta az egyik századost, és azt mondta neki: „Vidd ezt a fiatalembert a parancsnokhoz, mert fontos hírt hozott!” 18 A százados a parancsnokhoz vezette a fiút, és jelentette: „Az a Pál nevű fogoly hívatott, és megkért, hogy hozzam ide ezt a fiatalembert, mert mondani akar neked valamit.” 19 A parancsnok ekkor kézen fogta a fiút, különvonult vele, és megkérdezte tőle: „Mit akarsz mondani?” 20 A fiú így válaszolt: „A zsidók megegyeztek, hogy megkérnek, küldd le Pált holnap a Főtanács elé, mintha még valamit kérdezni akarnának tőle. 21 De ne higgy nekik, mert több mint negyvenen állnak lesben, hogy útközben meggyilkolják Pált. Ezek átok terhe alatt megfogadták, hogy addig nem esznek, s nem isznak semmit, amíg meg nem ölik őt. Már készen állnak, és csak a te engedélyedet várják.” 22 A parancsnok ekkor elküldte a fiút. Azt mondta neki: „Senkinek se szólj, hogy ezt jelentetted nekem!” 23 Azután magához hívatott két századost, és azt mondta nekik: „Készítsetek fel 200 gyalogos katonát, 70 lovast és 200 lándzsást, és ma este kilenc órakor induljatok útnak Cézáreába. 24 Ültessétek lóra Pált is, és juttassátok el épségben Félix kormányzóhoz!” 25 A parancsnok levelet is írt Félixnek, amelyben ez állt: 26 „Klaudiusz Liziásztól, üdvözlettel a nagyra becsült Félix kormányzónak. 27 Ezt a férfit a zsidók elfogták, és meg akarták ölni, de katonáimmal kiszabadítottam, mert megtudtam, hogy római polgár. 28 Tudni akartam, hogy mivel vádolják, ezért levittem őt a Főtanácsuk elé. 29 Kiderült, hogy csak a saját törvényükkel kapcsolatban vádolják, és nincs ellene semmi olyan vád, amely alapján halált vagy börtönt érdemelne. 30 Amikor megtudtam, hogy titokban meg akarják ölni, azonnal elküldtem őt hozzád. Vádlóinak pedig meghagytam, hogy előtted emeljenek vádat ellene.” 31 A katonák a parancs szerint még azon az éjszakán elvitték Pált Antipatriszba.