1. És kezdett nekik példázatokban beszélni: Egy ember szőlőt ültetett, körülötte kerítést húzott, borsajtót ásott benne és tornyot épített. Azután bérbeadta munkásoknak és elutazott. 2. És a maga idejében szolgát küldött a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szőlő terméséből. 3. De azok megragadták, megverték és üres kézzel küldték el. 4. És ismét küldött hozzájuk egy másik szolgát; ennek pedig betörték a fejét és gyalázatosan bántak vele. 5. És ismét másikat küldött: ezt pedig megölték. És sok mást, akik közül némelyeket megvertek, némelyeket pedig megöltek. 6. Végül csak egy maradt, a szeretett fia, utoljára őt küldte el hozzájuk, és ezt mondta: A fiamat meg fogják becsülni. 7. Azok a munkások azonban ezt mondták maguk között: Ez az örökös! Jertek, öljük meg és mienk lesz az örökség! 8. És megfogták, megölték és kivetették a szőlőn kívül. 9. Mit cselekszik majd a szőlő ura? Eljön és elveszti a munkásokat és a szőlőt másoknak adja. 10. Ezt az írást sem olvastátok: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé!? 11. Az Úrtól lett ez és csodálatos a mi szemeink előtt. 12. És igyekeztek őt elfogni, de féltek a sokaságtól. Tudták ugyanis, hogy a példázatot ellenük mondta. Azért ott hagyták őt és elmentek. 13. Majd,néhány farizeust és Heródes-pártit küldtek hozzá, hogy beszédében fogják meg őt. 14. Ezek pedig odamentek és így szóltak neki: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és nem vagy tekintettel senkire, mert nem nézel az emberek személyére, hanem helyesen tanítod az Isten útját. Szabad-e a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk vagy ne fizessünk? 15. Ő pedig ismerte képmutatásukat, azért azt mondta nekik: Miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam. 16. Azok pedig vittek. És így szólt nekik: Kinek a képe ez és kié a felírás? Ők így feleltek: A császáré. 17. És Jézus azt válaszolta nekik: Adjátok meg, ami a császáré, a császárnak és ami az Istené, az Istennek. És elcsodálkoztak rajta. 18. Majd szadduceusok jöttek hozzá, akik azt állítják, hogy nincs feltámadás. És megkérdezték tőle:

19. Mester, Mózes úgy írta meg nekünk, hogy ha valakinek fiútestvére meghal, és özvegyet hagy hátra, de gyermeket nem hagy, akkor az özvegyét vegye el a fiútestvére és támasszon utódot az ő testvérének. 20. Volt hét fiútestvér. És az első feleséget vett, de mikor meghalt, nem hagyott utódot. 21. És a második elvette az asszonyt de meghalt és ő sem hagyott utódot. Hasonlóképen a harmadik is, 22. és a hét közül egy sem hagyott utódot. Legutoljára meghalt az asszony is. 23. A feltámadáskor, mikor majd feltámadnak, közülök melyiké lesz az asszony? Mert mind a hétnek a felesége volt. 24. Jézus pedig így felelt nekik: vajjon nem azért tévelyegtek-e, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Isten hatalmát? 25. Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben. 26. Arról pedig, hogy a halottak feltámadnak, nem olvastátok-e Mózes könyvében, a csipkebokorról szóló történetben mit mondott neki az Isten: Én vagyok Ábrahám Istene, Izsák Istene és Jákob Istene!? 27. Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. Ti tehát igen tévelyegtek. 28. Akkor odament hozzá az egyik írástudó, aki hallotta a vitájukat és tudta, hogy jól megfelelt nekik, megkérdezte tőle: melyik az első az összes parancsolatok közül? 29. Jézus pedig azt felelte neki: Az első ez: Halljad, Izrael, az Úr, a mi Istenünk, egy Úr. 30. És: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből. 31. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Más, ezeknél nagyobb parancsolat nincs. 32. Akkor így szólt neki az írástudó: Jól van, Mester; igazán mondtad, hogy egy Isten van és rajta kívül nincs más. 33. És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből és teljes erőből, és szeretni felebarátunkat, mint magunkat, többet ér minden égő- és véresáldozatnál. 34. Jézus pedig látta, hogy értelmesen felelt, és azt mondta neki: Nem vagy messze az Isten országától. És többé senki sem merte őt megkérdezni. 35. Amikor Jézus a templomban tanított, előhozta ezt a kérdést: Hogy mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus a Dávid fia?