1 És kezde nékik példázatokban beszélni: Egy ember szőlőt ültetett, és körülvette gyepűvel, sajtót ásott, tornyot épített, és kiadta azt munkásoknak, és elutazott. 2 És a maga idejében szolgát küldött a munkásokhoz, hogy kapjon a munkásoktól a szőlő gyümölcséből. 3 Azok pedig megfogván azt, megverték, és üresen küldték vissza. 4 És ismét külde hozzájuk egy másik szolgát; azt pedig kővel dobálván meg, fejét betörék, és gyalázattal illetve, visszaküldték. 5 És ismét másikat külde; ezt pedig megölték: és sok másokat; némelyeket megvervén, némelyeket pedig megölvén. 6 Minthogy pedig még egy egyetlen szerelmes fia is volt, utoljára azt is elküldte hozzájuk, ezt mondván: A fiamat meg fogják becsülni. 7 Azok a munkások azonban ezt mondták maguk között: Ez az örökös; jertek, öljük meg őt, és a miénk lesz az örökség. 8 És megfogván őt, megölték, és a szőlőn kívül vetették. 9 Mit cselekszik hát a szőlőnek ura? Eljön és elveszti a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. 10 Ezt az Írást sem olvastátok-é? Amely követ az építők megvetettek, az lett a szeglet fejévé. 11 Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemeink előtt. 12 És igyekeznek vala Őt megfogni, de féltek a sokaságtól. Mert tudták, hogy a példázatot ellenük mondta. Azért elhagyván Őt, tovább menének. 13 És küldének hozzá némelyeket a farizeusok és a Heródes-pártiak közül, hogy megfogják Őt a beszédben. 14 Azok pedig odamenvén, mondának néki: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy és nem gondolsz senkivel; mert nem tekintesz emberek személyére, hanem az igazsághoz hűen tanítod az Istennek útját. Szabad-é a császárnak adót fizetni vagy nem? Fizessünk-é vagy ne fizessünk? 15 Ő pedig ismervén az ő képmutatásukat, mondta nékik: Mit kísértetek engem? Hozzatok nekem egy pénzt, hogy lássam. 16 Azok pedig hozának. És monda nékik: Kié ez a kép és a felírás? Azok pedig mondának néki: A császáré. 17 És felelvén Jézus, monda nékik: Adjátok meg ami a császáré, a császárnak, és ami az Istené, az Istennek. És elálmélkodának Őrajta. 18 És jövének hozzá sadduceusok, akik azt mondják, hogy nincs feltámadás. És megkérdezék Őt, mondván:

19 Mester, Mózes azt írta nékünk, hogy ha valakinek fitestvére meghalt, és feleséget hagyott hátra, gyermekeket pedig nem hagyott, akkor az ő feleségét vegye el az ő fitestvére, és támasszon magot a fitestvérének. 20 Heten voltak tehát fitestvérek. És az első feleséget vett, de meghalván, magot nem hagya. 21 És a második elvette az asszonyt, de meghalt, és magot ő sem hagya: a harmadik is hasonlóképpen; 22 És mind a hét elvette azt, és magot nem hagyának. Legutoljára meghalt az asszony is. 23 A feltámadáskor tehát, mikor feltámadnak, melyiküknek lesz a felesége? Mert mind a hétnek a felesége volt. 24 Jézus pedig felelvén, monda nékik: Avagy nem azért tévelyegtek-é, mert nem ismeritek az Írásokat, sem az Istennek hatalmát? 25 Mert mikor a halálból feltámadnak, sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok a mennyekben. 26 A halottakról pedig, hogy feltámadnak, nem olvastátok-é a Mózes könyvében, a csipkebokornál, hogy mi módon szólott néki az Isten, mondván: Én vagyok Ábrahám Istene, és Izsák Istene, és Jákób Istene. 27 Az Isten nem a holtaknak, hanem az élőknek Istene. Ti tehát igen tévelyegtek. 28 Akkor hozzá ment egy az írástudók közül, aki az ő vetekedésüket hallotta, és tudván, hogy jól megfelelt nékik, megkérdezé tőle: Melyik az első minden parancsolatok között? 29 Jézus pedig felele néki: Minden parancsolatok között az első: Halld Izrael: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. 30 Szeresd azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. 31 A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat. 32 Akkor monda néki az írástudó: Jól van, Mester, igazán mondád, hogy egy Isten van, és nincs kívüle más. 33 És szeretni Őt teljes szívből, teljes elméből és teljes erőből, és szeretni embernek felebarátját, mint önmagát, többet ér minden égőáldozatnál és véres áldozatnál. 34 Jézus pedig látván, hogy bölcsen felelt, monda néki: Nem messze vagy az Isten országától. És többé senki sem meri vala Őt megkérdezni.