1. És kezdett nekik megint példázatokban beszélni: Egy ember szőlőt ültetett. Körülvette gyepűvel, borsajtót ásott benne, és tornyot épített. Azután bérbe adta a szőlőmunkásoknak, és elutazott. 2. És a maga idejében szolgát küldött a munkásokhoz, hogy megkapja a részét a szőlő terméséből, 3. de azok megragadták, megverték őt, és üres kézzel küldték vissza. 4. És ismét küldött hozzájuk egy másik szolgát; ennek pedig betörték a fejét, és gyalázatosán bántak vele. 5. Ismét másikat. küldött, ezt pedig megölték. És sok mást, akik közül némelyeket megvertek, némelyeket pedig megöltek. 6. Végül csak egy maradt, a szeretett fia. Utoljára őt küldte el hozzájuk, és azt mondta: a fiamat meg fogják becsülni. 7. Azok a szőlőmunkások azonban ezt mondták maguk között: Ez az örökös! Jertek, öljük meg, és miénk lesz az örökség. 8. És megfogták, megölték, és kivetették a szőlőn kívül. 9. Mit cselekszik majd a szőlő ara? Eljön, és elveszti a munkásokat, és a szőlőt másoknak adja. 10. Olvastátok-e az írásból: Amely követ az építők megvetettek, az lett a szegelet fejévé? 11. Az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben. 12. És igyekeztek őt elfogni, de féltek a sokaságtól, tudták ugyanis, hogy a példázatot ellenük mondta. Azért otthagyták őt és elmentek. 13. Majd néhány farizeust és Heródes-pártit küldtek hozzá, hogy fogjak szaván. 14. Ezek odamentek, és így szóltak hozzá: Mester, tudjuk, hogy igaz vagy, és nem vagy tekintettel senkire, mert nem nézel az emberek személyére, hanem Isten útját az igazsághoz híven tanítod. Szabad-e a császárnak adót fizetni, vagy nem? Fizessünk, vagy ne fizessünk? 15. Ő pedig ismerte képmutatásukat, azért azt mondta nekik: Miért kísértetek engem? Hozzatok nekem egy dénárt, hadd lássam. 16. Tüstént vittek. És így szólt nekik: Kinek a képe ez, és kié ez a felírás? Ők így feleltek: A császáré. 17. És Jézus így válaszolt nekik: Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené. És elcsodálkoztak rajta. 18. Majd szadduceusok jöttek hozzá, akik tagadják a feltámadást, és megkérdezték tőle:

19. Mester, Mózes úgy írta nekünk, hogyha valakinek fiútestvére meghal, és özvegyet hagy hátra, de gyermeket nem: az özvegyét vegye el (a megholtnak) a fiútestvére és támasszon utódot az ő testvérének. 20. Volt hét fiútestvér. És az első feleséget vett, de meghalt, és nem hagyott utódot. 21. A második elvette az asszonyt, de meghalt, és ő sem hagyott utódot. Hasonlóképpen a harmadik is. 22. És a hét közül egy sem hagyott utódot. Legutoljára meghalt az asszony is. 23. A feltámadáskor, mikor majd feltámadnak, közülök melyiké lesz az asszony? Mert mind a hétnek felesége volt. 24. Jézus pedig így felelt nekik: Vajon nem azért tévelyegtek-e ti mert nem ismeritek sem az írásokat, sem az Isten hatalmát? 25. Mert a feltámadás után sem nem házasodnak, sem férjhez nem mennek, hanem úgy élnek, mint az angyalok a mennyben. 26. A halottak feltámadásáról pedig nem olvastátok-e Mózes könyvében, a csipkebokorról szóló történetben, mit mondott neki az Isten: Én Ábrahámnak Istene, Izsáknak Istene és Jákobnak Istene vagyok! 27. Az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. Ti tehát nagyon tévelyegtek. 28. Akkor odament hozzá az egyik írástudó, aki hallotta a vitájukat, és tudta, hogy jól megfelelt nékik, és megkérdezte tőle: Melyik a legfőbb az összes parancsolat közül? 29. Jézus pedig azt felelte neki: Az első ez: Halljad Izrael, az Úr, a mi Istenünk az egyetlen Úr. 30. És: Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. 31. A második ez: Szeresd felebarátodat, mint tenmagadat. Más, ezeknél nagyobb parancsolat nincs. 32. Akkor így szólt neki az írástudó: Jól van Mester, igazán mondtad, hogy egy Isten van, és rajta kívül nincs más. 33. És szeretni őt teljes szívből, teljes elméből és teljes erőből, és szeretni felebarátunkat, mint magunkat, többet ér minden égő és véres áldozatnál. 34. Jézus pedig látta, hogy értelmesen felelt, és azt mondta neki: Nem vagy messze az Isten országától. Azután senki sem méné őt kérdezgetni. 35. Amikor Jézus a templomban tanított, előhozta ezt a kérdést: Hogy mondhatják az írástudók, hogy a Krisztus a Dávid fia?