1 De Jákób családján megkönyörül az Örökkévaló, továbbra is Izráel népét választja, és visszatelepíti őket saját földjükre. Még idegenek is csatlakoznak hozzájuk, Jákób családjához jövevények szegődnek. 2 Felkarolják a nemzetek Izráelt, és hazaviszik őket a saját földjükre. Az Örökkévaló földjén pedig a nemzetek közül valók lesznek rabszolgák Izráelben. Így válnak szolgák azokból, akik Izráelt fogságban tartották. Így uralkodik Izráel azokon, akik addig elnyomták őket! 3 Azon a napon, mikor az Örökkévaló nyugalmat ad neked, Izráel, a száműzetés sok fájdalma, szenvedése és a nehéz szolgálat után, amelyre kényszerítettek, 4 gúnydalt énekelsz majd Babilon királyáról: „Hogy vége lett a kegyetlen zsarnoknak! Hihetetlen, hogy megszűnt az elnyomás! 5 Eltörte az Örökkévaló a gonoszok botját, a zsarnok uralmának véget vetett! 6 Többé már nem veri a népeket szüntelen dühében, nem tapossa le a nemzeteket haragjában, vége a kegyetlen üldözésnek! 7 Csendesen nyugszik az egész föld, végre megpihenhet! Lakói ujjongva énekelnek. 8 Még a libanoni cédrusok és a fenyők is örülnek bukásodnak, s mondják: »Mióta trónodról leestél, nem jön favágó ellenünk!« 9 Felkavarodik érkezésed hírére a holtak birodalma, felriadnak árnyaik, kicsik és nagyok, még a régi királyok is felkelnek előtted. 10 Döbbenten kérdezik tőled: »Hát te is erőtlen lettél, mint mi? Te is ide kerültél közénk?« 11 Fennhéjázó dicsekedésed és hárfáid zengése mind az alvilágba süllyedt! Most férgek között fekszel, és férgekkel takarózol. 12 Hogy lehulltál az égből, fényes hajnalcsillag! Aki népeken tapostál, elterültél, mint a kivágott fa! 13 Pedig szívedben azt forgattad: »Felemelkedem a Mennybe, fölemelem trónomat Isten csillagai fölé, felülök a szent hegyre, messze északon, ahol az istenek összegyűlnek. 14 Fölemelkedem a felhők fölé, s olyanná leszek, mint a Felséges!« 15 Mégis alászálltál a holtak közé, lezuhantál a mélységes verem fenekére! 16 Akik látták zuhanásod, csodálkozva néznek, s eltűnődnek rajtad: »Valóban ő lenne az, akitől reszketett a föld, akitől királyok és országok remegtek,

17 aki a lakott földet pusztává pusztította, a városokat romhalmazzá rombolta, s foglyait sohasem engedte szabadon?« 18 A nemzetek királyai mind dicsőségben nyugszanak sírjukban. 19 De téged nem temetnek díszes királysírba, csak eldobnak, mint egy gyümölcsfa beteg ágát, mikor levágják. Karddal átszúrtak hullái közé hajítanak, mint harctéren eltaposott holttestet, úgy dobnak jeltelen tömegsírba. 20 Téged nem tisztelnek, mint a meghalt királyokat szokás, mert saját népedet gyilkoltad, országodat pusztítottad. Bizony, a gonosz király ivadékait emlegetni sem fogják soha! 21 Készüljetek, irtsátok ki összes ivadékát is! Pusztítsátok el a babilóniai király minden maradékát őseik bűnei miatt! Gyomláljátok ki őket, hogy többé lábra ne álljanak soha, ne uralkodjanak a földön, s ne építsenek városokat mindenhova!” 22 „Ellened fordulok, Babilon! — mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura. — Eltörlöm Babilon nevét, kiirtom minden maradékát, összes sarjadékát kipusztítom, hogy írmagja sem marad! 23 Babilont sündisznók tanyájává teszem, mocsaras ingovány lesz a helyén, s a pusztulás seprűjével söpröm el örökre.” 24 Megesküdött az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Bizony, úgy lesz, ahogyan terveztem, amit határoztam, véghez is viszem! 25 Összetöröm Asszíriát földemen, eltaposom hegyeimen, hogy igáját letörjem népemről, hogy terhét levegyem a válláról.” 26 Így határozott az Örökkévaló az egész föld felől, s karját kinyújtotta a nemzetek fölé. 27 Amit ő határoz, ki húzza keresztül? Ha karját kinyújtja, hogy cselekedjen, ki állhat ellene? 28 Az Örökkévaló ezt a súlyos kijelentést abban az évben adta, amikor Áház király meghalt: 29 „Ne örüljetek olyan nagyon, filiszteusok! Bár a bot, amely benneteket vert, összetört, de a kígyótól vipera származik, attól pedig újabb tüzes és szárnyas kígyó. 30 A szegények elsőszülöttjei jóllaknak kezemből, és a nincstelenek biztonságban pihennek. A filiszteusok gyökereit pedig éhínséggel ölöm meg, maradékukat is egészen elpusztítom.