1 Mert könyörül az Úr Jákóbon, és ismét elválasztja Izraelt, és nyugalmat ad nekik földjükön; és a jövevény hozzájuk adja magát, és a Jákób házához csatlakoznak; 2 És felveszik őket a népek, és elviszik őket lakhelyükre, és Izrael háza bírni fogja őket az Úr földjén, szolgák és szolgálók gyanánt; és foglyaik lesznek foglyul vivőik, és uralkodnak nyomorgatóikon. 3 És majd ama napon, amelyen nyugalmat ád néked az Úr fáradságodtól és nyomorúságodtól és ama kemény szolgálattól, amellyel szolgálnod kellett, 4 E gúnydalt mondod Babilon királya felett, és szólsz: Miként lett vége a nyomorgatónak, a szolgaság házának vége lett! 5 Eltörte az Úr a gonoszok pálcáját, az uralkodóknak vesszejét. 6 Aki népeket vert dühében szüntelen való veréssel, leigázott nemzeteket haraggal, kergettetik feltartózhatlanul. 7 Nyugszik, csöndes az egész föld. Ujjongva énekelnek. 8 Még a ciprusok is örvendenek rajtad: a Libánon cédrusai ezt mondják: Mióta te megdőltél, nem jön favágó ellenünk. 9 Alant a sír megindul temiattad megérkezésedkor, miattad felriasztja árnyait, a föld minden hatalmasit, felkölti székeikről a népek minden királyait; 10 Mind megszólalnak, és ezt mondják néked: Erőtlenné lettél te is, miként mi; hozzánk hasonlatossá váltál! 11 Kevélységed és lantjaid zengése a sírba szállt; fekvő ágyad férgek, és takaró lepled pondrók! 12 Miként estél alá az égről fényes csillag, hajnal fia!? Levágattál a földre, aki népeken tapostál! 13 Holott te ezt mondád szívedben: Az égbe megyek fel, az Isten csillagai fölé helyezem ülőszékemet, és lakom a gyülekezet hegyén messze északon. 14 Felibük hágok a magas felhőknek, és hasonló leszek a Magasságoshoz. 15 Pedig a sírba szállsz alá, sírgödör mélységébe! 16 Akik látnak, rád tekintenek, és elgondolják: Ez-é a föld ama háborgatója, aki királyságokat rendített meg? 17 Aki a föld kerekségét pusztasággá tette, városait lerontá, és foglyait nem bocsátá haza! 18 A népeknek minden királyai dicsőségben nyugosznak, mindegyik a maga sírjában,

19 Te pedig messze vettetel sírodtól, mint valami hitvány gally, takarva megölettekkel, fegyverrel átverettekkel, sziklasírba leszállókkal, mint valami eltapodott holttest! 20 Nem egyesülsz velük a sírban, mert elpusztítád földedet, megölted népedet: a gonoszok magvát nem emlegetik többé! 21 Készítsetek öldöklést az ő fiainak atyáik vétkéért, hogy felkelve örökségül ne bírják e földet, és ne töltsék be városokkal e földnek színét! 22 Mert én felkelek ellenük, szól a Seregeknek Ura, és kivágom Babilon nevét és maradékát, fiait és unokáit, szól az Úr; 23 És a sündisznónak örökségévé és álló vizek tavává teszem azt, és elsöpröm azt a pusztítás seprűjével, szól a Seregeknek Ura. 24 Megesküdött a Seregeknek Ura, mondván: Úgy lészen, mint elgondolám, úgy megy véghez, mint elvégezém: 25 Megrontom Asszíriát földemen, és megtapodom hegyeimen, és eltávozik róluk igája, és terhe vállukról eltávozik. 26 Ez az elvégezett tanács az egész föld felől, és ez ama felemelt kéz minden népek fölött. 27 Mert a Seregek Ura végezte, és ki teszi azt erőtlenné? Az Ő keze fel van emelve; ki fordítja el azt? 28 Amely esztendőben meghalt Akház király, akkor lett e jövendölés. 29 Ne örvendj oly nagyon Filisztea, hogy eltört a téged verőnek vesszeje, mert a kígyó magvából baziliszkusz jön ki, amelytől szárnyas sárkány származik. 30 És legelnek a szegényeknek elsőszülöttei, és a szűkölködők bátorsággal nyugosznak; és én kivesztem gyökeredet éhséggel, és maradékodat megölik. 31 Jajgass kapu, kiálts város! Remeg egész Filisztea, mivel füst jön észak felől; és nem marad el seregeiből egy sem! 32 És mit felelnek a népek követei? Azt, hogy az Úr veté meg a Sion alapját, és abban bíznak népe szegényei.