1. Mert irgalmazni fog az Örökkévaló Jákobnak és újra választja Izraelt, s elhelyezi őket földjükön; csatlakozik hozzájuk a jövevény és hozzászegődnek Jákob házához. 2. Veszik népek őket és elviszik helyükre, és birtokába veszi azokat Izrael háza az Örökkévaló földjén szolgákul és szolgálókul; foglyul ejtik foglyulejtőiket és uralkodnak zsarnokaikon. 3. És lesz azon napon, hogy nyugalmat ad neked az Örökkévaló gyötrelmedtől és háborgásodtól és a kemény szolgálattól, mellyel szolgálnod kellett, 4. akkor elmondod ezt a példázatot Bábel királyáról és szólsz: Mint szűnt meg a zsarnok, megszűnt a kényuralom! 5. Eltörte az Örökkévaló a gonoszok botját, az uralkodók vesszejét. 6. Aki népeket vert dühvel, szüntelen való veréssel, aki nemzeteket leigázott haraggal, üldöztetik szakadatlanul. 7. Megnyugodott, megpihent az egész föld, ujjongásra fakadtak. 8. A ciprusok is örültek rajtad, a Libanon cédrusai: amióta fekszel, nem, jő fel ellenünk, aki levágna. 9. Az alvilág alulról háborgott miattad, a te jöttöd elejébe; fölkeltette miattad az árnyakat, a föld hatalmasait, fölállította trónjaikról mind a nemzetek királyait. 10. Mindnyájan megszólalnak és mondják neked: Te is elgyengültél mint mi, hozzánk lettél hasonlóvá! 11. Az alvilágba szállíttatott le fenséged, lantjaid zúgása; alád terítettek férget, takaród pedig kukac. 12. Mint hullottál le az égről, fényes csillag, hajnal fia, levágattál a földre, ki népek fölött sorsot vetettél! 13. Te pedig azt mondtad szívedben: az égbe megyek föl, Isten csillagain fölül emelem trónomat, és ott ülök a találkozás hegyén, az észak hátulján; 14. fölmegyek a felhő magaslataira, egyenlővé leszek a legfelsőbbel! 15. Ámde az alvilágba szállítanak le a gödör hátuljába! 16. Akik látnak, rád tekintenek, oda, figyelnek rád: Ez-e a férfi, ki megreszketteti a földet, megrendíti a királyságokat? 17. Pusztává tette a világot és lerombolta városait, foglyait nem bocsátotta haza. 18. Mind a nemzetek királyai, valamennyien feküsznek dicsőségben, kiki a házában.

19. Te pedig kivettettél sírodból mint megutált gally, takarva megöltekkel, a kardtól leszúrtakkal, akik leszállnak a gödör köveihez, mint eltiprott dög. 20. Nem egyesülsz velük temetésben, mert országodat megrontottad, népedet megölted; nem neveztetik soha a gonosztevők magzatja. 21. Készítsetek fiai számára, vágóhelyet, atyáik bűne miatt, hogy föl ne keljenek és elfoglalják a földet, hogy megteljék a világ színe városokkal. 22. Fölkelek ellenük, úgymond az Örökkévaló, a seregek ura, és kiirtom Bábelnek nevét és maradékát, sarjadékát és ivadékát, úgymond az Örökkévaló. 23. És teszem őt sündisznó birtokává és vizek posványaivá; és elsöpröm a megsemmisítés söprőjével, úgymond az Örökkévaló a seregek ura. 24. Megesküdött az Örökkévaló, a seregek ura, mondván: Bizony amint gondoltam, úgy lett, amint határoztam az áll meg: 25. hogy megtöröm Assúrt országomban és hegyeimen letiprom, hogy távozzék ő róluk az igája és terhe válláról távozzék. 26. Ez a határozat, mely határozva van az egész földre és ez a kéz, mely ki van nyújtva mind a nemzetekre. 27. Mert az Örökkévaló, a seregek ura határozott, ki bontaná meg? Az ő keze, mely ki van nyújtva, ki utasítaná vissza? 28. Ácház király halálának évében volt ez a beszéd. 29. Ne örülj, te egész Peléset, hogy eltöretett megverődnek vesszeje; mert kígyó gyökeréből baziliszkus jő ki, és gyümölcse repülő sárkány. 30. Legelnek majd a szegények elsőszülöttjei, és a szűkölködők biztosságban heverésznek; és kiölöm éhséggel gyökeredet és maradékodat megöli. 31. Jajgass kapu, kiálts város, csüggedj el, egész Peléset; mert északról füst jő, nincs különmaradó az ő gyülekezeteiben. 32. És mit feleljenek a nemzetek követeinek? Hogy az Örökkévaló megalapította, Cziónt és benne menedéket találnak népének szegényei!