1 „Nézzétek! Ő az én szolgám akit támogatok, őt választottam, mert gyönyörködöm benne. Szellememmel töltöttem be, hogy igazságosságot hozzon a nemzeteknek. 2 Nem hangoskodik, nem mutogatja magát, nem lármázza fel az utcákat. 3 Aki megtört, mint a nád, ő nem töri össze. Akiben már alig pislákol az élet, mint az olajmécs lángja, ő nem oltja ki. Igazságot szolgáltat hűségesen. 4 Ő maga nem lankad el, s nem törik össze, hanem megszilárdítja az igazságosságot a földön. Tanításában bíznak a távoli partok és messzi szigetek lakói.” 5 Ezt mondja az Örökkévaló, az Isten, aki teremtette és kiterjesztette az eget, aki megalapozta a földet, és sarjasztott belőle élőket, aki leheletet ad az embereknek, és az élet szellemét a föld lakóinak. 6 „Én, az Örökkévaló hívtalak el téged igazságban, megőrizlek, és fogom a kezed. Szövetségül adtalak a népnek, világosságul a nemzeteknek. 7 Elhívtalak, hogy a vakok szemeit megnyisd, a foglyokat a börtönből kihozd, és a rabokat a sötétség fogságából kiszabadítsd. 8 Én vagyok az Örökkévaló, ez a nevem! Dicsőségemet másnak nem adom, dicséretem a bálványoknak át nem engedem! 9 Lássátok meg, vegyétek észre, a régi dolgoknak örökre vége! Most újakat hirdetek, s mielőtt kisarjadnak, tudatom veletek.” 10 Énekeljetek az Örökkévalónak új éneket! Dicsérjétek őt a föld széléig mindenütt! Énekeljetek, akik tengerre szálltok, és ti is, tengeri lények, mind! Távoli partok lakói, ti is énekeljetek! 11 Zengjen a puszta és a városok, ujjongjanak Kédár falvai! Kiáltsanak örömmel a sziklákon lakók, a hegycsúcsokról kiáltsanak! 12 Dicsőítsék az Örökkévalót, hirdessék dicséretét a szigetek és a távoli partok lakói! 13 Akkor az Örökkévaló kijön, mint hatalmas hős, feltámad harci kedve, mint az erős harcosé, csatakiáltása messze hangzik, felharsan félelmetes hangja, s ellenségeit mind letiporja. 14 „Régóta hallgattam, türtőztettem magam, nem szóltam. De most kiáltok, mint a vajúdó asszony. Nyögök és zihálok, mint aki szül. 15 Elpusztítok hegyeket és dombokat, kiszárítok erdőket és mezőket, kiszárítok folyókat és tavakat.

16 Vezetem a vakokat olyan úton, amelyet nem ismernek, viszem őket olyan ösvényeken, ahol még nem jártak. A sötétséget előttük világossággá teszem, a göröngyös utakat elegyengetem. Bizony, ezeket teszem velük, s őket soha el nem hagyom. 17 De akik bálványokban bíznak, és ezt mondják nekik: »Ti vagytok isteneink!« — mind meghátrálnak és megszégyenülnek.” 18 „Ó ti süketek, hallgassatok rám! Ti vakok, nézzetek ide! 19 Nézzétek szolgámat! Van-e olyan vak, mint ő? Nézzétek követemet! Kicsoda oly süket, mint ő? Bizony, nincs más, aki ennyire vak lenne, mint az Örökkévaló szolgája és szövetséges társa!” 20 Sokat láttál, de nem vetted észre! Füled is nyitva volt, mégsem hallottad meg szavam! 21 Az Örökkévaló a legjobbat adta szolgájának: nagy és dicsőséges törvényét. 22 De nézd a népet, hogy kirabolták, kifosztották! Bilincsbe verték, tömlöcbe zárták őket! Zsákmányul estek, és nem volt szabadítójuk! Kifosztották őket mindenükből, és senki sem mondta: „Add vissza nekik!” 23 Ki figyel rám közületek? Ki gondol azzal, ami következik? 24 Ki szolgáltatta ki Jákób népét ellenségeinek? Ki adta zsákmányul Izráelt kirablóinak? Vajon nem az Örökkévaló, aki ellen vétkeztünk mindannyian, akinek útjain járni nem akartunk, s tanítására nem figyeltünk? 25 Ezért ránk zúdult izzó haragja, ezért támadtak ránk erős ellenségeink! Lángolt körülöttünk a tűz, de észre sem vettük! Már meg is perzselt lángja, mégsem vettük szívünkre, s nem tértünk észre!