1 Az Örökkévaló szava másodszor is Jónáshoz érkezett: 2 „Kelj föl, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd lakóinak, amit én mondok neked!” 3 Akkor Jónás az Örökkévaló szava szerint felkerekedett, és elment Ninivébe, amely rendkívül nagy város volt. Három napig tartott, amíg valaki gyalog keresztülment rajta. 4 Jónás tehát egyre beljebb ment a városba. Egy álló napig gyalogolt, majd hangosan kiáltotta: „Még negyven nap, és elpusztul Ninive!” 5 A város lakói hittek Istennek, megalázták magukat, és böjtöt hirdettek egész Ninivében. A lakosok apraja-nagyja zsákruhát öltött és böjtölt. 6 A király is, amikor meghallotta a hírt, felkelt trónjáról, levetette díszes ruháját, zsákba öltözött, és hamuba ült. 7 Rendeletet adott ki, amelyet kihirdettek Ninivében: „A király és vezérei ezt parancsolják: Böjtöljön mindenki a városban! Se emberek, se háziállatok ne egyenek, se nyájak, se csordák ne legeljenek egy ideig semmit, sőt, még vizet se igyanak! 8 A lakosok és a barmok viseljenek zsákot, és mindenki teljes erőből kiáltson Istenhez! Minden ember változtassa meg az életét, hagyjon föl minden gonoszsággal, és ne kövessen el többé semmilyen erőszakosságot! 9 Ki tudja, talán Isten meggondolja magát, lecsillapodik izzó haragja, és mégsem pusztít el bennünket.” 10 Isten látta, hogy Ninive lakosai mit tettek, és hogyan fordultak el gonosz dolgaiktól. Ezért valóban meggondolta magát, és az ítéletet, amelyet pedig már elhatározott, mégsem hajtotta végre.