1 És lőn az Úrnak szava Jónáshoz másodszor is, mondván: 2 Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd néki azt a beszédet, amit én parancsolok néked. 3 És felele Jónás, és elméne Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive pedig nagy városa volt Istennek, háromnapi járóföld. 4 És kezde Jónás bemenni a városba egynapi járóra, és kiálta és monda: Még negyven nap, és elpusztul Ninive! 5 A niniveiek pedig hittek Istenben, és böjtöt hirdettek, és nagyjaiktól fogva kicsinyeikig zsákba öltöztek. 6 És eljuta a beszéd Ninive királyához, és felkele királyi székéből, és levetette magáról az ő királyi ruháját, és zsákba borítkozék, és üle a porba. 7 És kiáltának és szólának Ninivében, a királynak és főembereinek akaratából, mondván: Emberek és barmok, ökrök és juhok: semmit meg ne kóstoljanak, ne legeljenek és vizet se igyanak! 8 Hanem öltözzenek zsákba az emberek és barmok, és kiáltsanak az Istenhez erősen, és térjen meg mindenki az ő gonosz útjáról és az erőszakosságból, amely az ő kezükben van! 9 Ki tudja? Talán visszatér és megengesztelődik az Isten és elfordul haragjának búsulásától, és nem veszünk el! 10 És látá Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek az ő gonosz útjukról: és megbáná az Isten azt a gonoszt, amelyről mondá, hogy végrehajtja rajtuk, és nem hajtá végre.