1 És igen rossznak látszék ez Jónás előtt, és megharaguvék. 2 Könyörge azért az Úrhoz, és mondá: Kérlek, Uram! Avagy nem ez volt-é az én mondásom, mikor még az én hazámban voltam? Azért siettem, hogy Tarsisba futnék, mert tudtam, hogy Te irgalmas és kegyelmes Isten vagy, nagy türelmű és nagy irgalmasságú és a gonosz miatt is bánkódó. 3 Most azért Uram, vedd el, kérlek, az én életemet tőlem, mert jobb meghalnom, mintsem élnem! 4 Az Úr pedig mondá: Avagy méltán haragszol-é? 5 Majd kiméne Jónás a városból, és üle a város keleti része felől, és csinála ott magának hajlékot, és üle az alatt az árnyékban, amíg megláthatná, mi lészen a városból? 6 Az Úr Isten pedig egy tököt rendele, és felnőve az Jónás fölé, hogy árnyékot tartson feje fölött és megoltalmazza őt a hévség bántásától. És nagy örömmel örvendezék Jónás a tök miatt. 7 De másnapra férget rendele az Isten hajnalköltekor, és megszúrá az a tököt, és elszárada. 8 És lőn napköltekor, hogy tikkasztó keleti szelet rendele Isten, és a nap rátűzött a Jónás fejére, és ő elbágyada. Kíváná azért magának a halált, és monda: Jobb halnom, mint élnem! 9 És monda az Isten Jónásnak: Avagy méltán haragszol-é a tök miatt? És monda: Méltán haragszom, mindhalálig! 10 Az Úr pedig monda: Te szánod a tököt, amelyért nem fáradtál és amelyet nem neveltél, amely egy éjjel támadt és más éjjel elveszett: 11 Én pedig ne szánjam Ninivét, a nagy várost, amelyben több van tizenkétszer tízezer embernél, akik nem tudnak különbséget tenni jobb és balkezük között, és barom is sok van?!