1 Pusztító sereg vonul föl ellened, Ninive, őrizd falaidat, figyeld az utakat, készülj az ostromra, szedd össze minden erődet! 2 Az Örökkévaló helyreállítja Jákób népének dicsőségét! Bár ellenségeik egészen kifosztották őket, mint ahogy levágják a tőkéről szőlővesszőket, mégis megújítja az Örökkévaló Izráel dicsőségét! 3 Ütközetre készülnek a harcosok, karjukon vörös pajzsok, s ruhájuk is vörös. Harci szekereiken vörösen csillog a bronz, türelmetlenül toporzékolnak a lovak, ahogy felsorakoznak a csata előtt. 4 Vadul száguldoznak szekereik, fel-alá robognak Ninive utcáin, mint a villámok, úgy futkosnak, mint a fáklyák, úgy ragyognak. 5 Előszólítják legbátrabb harcosaikat, botladozva rohannak az ostromra, fölmásznak a falakra, készítik a védőtetőt, hozzák a faltörő kost. 6 A folyó gátjai megnyílnak, s a palota falai leomlanak. 7 Megfosztják hatalmától a királynőt, s fogságba hurcolják. Rabszolganői zokogva gyászolják, s mellüket verve nyögnek, mint a galambok. 8 Úgy járt Ninive, mint a víztároló, amelyből minden víz elfolyt. „Álljatok meg! Ne fussatok!” — kiáltanak, mégis mindenki menekül. 9 „Raboljatok ezüstöt, szerezzetek aranyat! Mennyi drága kincs, micsoda zsákmány!” 10 Mindenütt romok és pusztulás, dúlás és fosztogatás! A lakosok szíve megdermed, térdük remeg, arcuk elsápad, derekuk meggörnyed. 11 Mivé lett a város, a híres oroszlánok tanyája, az oroszlánkölykök barlangja? Ahol a hím és nőstény oroszlán a kölykeiket biztonságban nevelték, 12 ahová gazdag zsákmányt hordtak, megtöltötték prédával, s kölykeiket etették — ugyan hová lett? 13 Ezt mondja az Örökkévaló, a Seregek Ura: „Figyelj rám, Ninive! Mostantól ellenséged leszek, harci szekereidet elégetem, oroszlánkölykeidet fegyver öli meg, rablásodnak véget vetek, s követeid fenyegető szavát nem hallják többé a nemzetek!”