1 Íme, a hegyeken van a jó hírt hozónak lába, azé, aki békét hirdet. Üld meg, Júda, ünnepeidet és váltsd be fogadalmaidat, mert nem halad át többé rajtad Béliál; mindenestül elveszett! 2 Felvonul előtted, aki szétszór téged, aki ostrom alá veszi ostromműveidet; »Lesd csak az utat, tedd erőssé derekadat, Szedd össze minden erődet!« 3 Mert helyreállítja az Úr Jákob dicsőségét és Izrael dicsőségét egyaránt; bár a pusztítók széjjelszórták őket, és tönkretették csemetéiket. 4 Hőseinek pajzsa tűzpiros, seregének emberei karmazsin színű ruhát viselnek; fáklyaként tündöklik harci szekereinek szerszáma, amikor felkészül a hadra, és kocsisai toporzékolnak. 5 Az utakon vágtáznak a szekerek, és összetorlódnak a tereken. Olyanok, mint a fáklyák, mint a cikázó villámok. 6 Számba veszik a vitézeket, rohannak útjukon; gyorsan felhágnak falaira, és elkészítik a védőtetőt. 7 Nyitva állnak a folyóra néző kapuk, a palota rémüldözik. 8 Az Úrnőt csupasszá teszik és fogságba viszik, rabszolganői nyögnek majd, mint a galambok, és mellüket verik. 9 Ninive olyan, mint a víztároló, amelyből elillant a víz. »Álljatok meg, álljatok meg!« – De egy sincsen, aki megfordulna. 10 »Raboljátok el az ezüstöt, raboljátok el az aranyat!« Se szeri, se száma a kincseknek, a mindenféle drága edényeknek. 11 Széthányják, széjjeltépik, szerteszaggatják; szívük elcsügged, térdük remeg; teljesen cserben hagyja őket derekuk, és mindannyiuk arca olyan, mint a fekete fazék. 12 Hol van hát az oroszlánok búvóhelye s az oroszlánkölykök tanyája, ahová megbújni járt az oroszlán, az oroszlánkölyök, és nem volt, aki felriaszthatta volna? 13 Zsákmányolt egykor az oroszlán, hogy jóllakjanak kölykei, és öldösött nőstényei számára; prédával töltötte meg barlangjait, és lakóhelyét zsákmánnyal. 14 »Íme, én ellened megyek! – mondja a Seregek Ura. – Füstté égetem szekereidet, oroszlánkölykeidet kard emészti meg; véget vetek a földön zsákmányolásodnak, és nem hallatszik majd többé követeid szava.«