1 Pusztító jön fel ellened; őrizd a várat, nézzed az utat, erősítsd derekadat, keményítsd meg erődet igen. 2 Mert helyreállítja az Úr Jákób büszkeségét, mint Izrael büszkeségét; mert rablók rabolták ki őket, csemetéiket pedig kivágták. 3 Vitézeinek pajzsa veres, katonáinak ruházata bíborszínű, hadiszekere acéltűzben ragyog fegyverkezése napján, és a dárdákat rengetik. 4 Az utcákon robognak a szekerek, összeütköznek a piacokon; tekintetük mint a fáklyák, futkosnak mint a villámok. 5 Emlegeti vitézlő hőseit; ingadoznak lépéseikben, sietnek a kőfalra, és felállíttatik a védősánc. 6 A folyóvizek kapui megnyílnak, és a palota megrendül. 7 De elvégeztetett: felfedik, elvitetik, és szolgálói keseregnek, mint nyögő galambok, mellüket vervén. 8 Pedig Ninive olyan, mint a bővizű tó, eleitől fogva: mégis futnak ők. Álljatok meg, álljatok meg! De vissza se tekint senki. 9 Raboljatok ezüstöt, raboljatok aranyat; száma sincs a rejtett kincseknek, gazdag minden drága edényben. 10 Feldúlva, széthányva, kifosztatva! Szíve megolvadt, a térdek reszketnek, fájdalom van egész derekában, és mindnyájuk orcája elvesztette pirosságát. 11 Hol van az oroszlánok tanyája, és az oroszlánkölyköknek ama legelője, ahová járt a nőstény- és hímoroszlán, az oroszlánkölyök, és nem volt, aki elriassza? 12 Az oroszlán torkig valót ragadozott kölykeinek, és fojtogatott nőstényeinek, és megtöltötte barlangjait zsákmánnyal, tanyáit pedig prédával. 13 Ímé rád török, azt mondja a Seregek Ura, és füstté égetem szekereit. Oroszlánkölykeidet kard emészti meg, és kiirtom e földről zsákmányodat, és nem hallatszik többé követeidnek szava.